Búbos - fenyves cinegeles

Völgyi Sanyi barátom még októberben felfedezett egy vegyes, telelő cinegecsapatot a Mecsek egy fenyvesfoltjában. Nem volt rest beetetni őket és lest építeni fényképezésükhöz. Buzgalmának legfőbb oka a csapat különleges és errefelé igen ritka tagjai, a búbos cinegék voltak. Most végre, többszöri unszolás után elrángatott magával (nem mintha bármi ellenérzésem lett volna), hogy én is lefotózhassam a madarait . Nagy élmény volt a vegyes csapat fergeteges nyüzsgését figyelni az etetőn (búbos, fenyves, barát, szén, kék cinege és a be-betérő vörösbegy)! Mondjuk fotózni nem volt annyira egyszerű a villámként cikázó tollgombócokat, borult, ködös időben, 1/20 -1/50 másodperces záridővel. De azért sikerült!

Köszönet a kitartó cinegepásztornak! :)

Nagy-mély-völgy és Meleg-mány, azaz vízesések megint

A hirtelen jött felmelegedés hatására a befagyott vizek életre keltek, a gyalogutak pedig sártengerré váltak, de így is megérte a késő délutáni kirándulás. A Lapisról Árpádtetőre vezető úton leparkolva, Nagy-mély-völgyön ereszkedtünk le, majd onnan a Meleg-mányi-völgyön tértünk vissza a kocsihoz. Mire leértünk, a koszos vaddisznókonda csak jelenthetett nekünk, olyan sárosak voltunk. De az olvadékvizektől felduzzadt patakok kárpótoltak a kis kellemetlenségért.

Sajnos mivel elég későn indultunk, igyekezni kellett, hogy mindent láthassunk, így a fényképezésre csak kutyafuttában volt alkalom, állványt sem állítottam, hogy ne kelljen pakolászni, csak a stabilizátort teszteltem erősen. Így is, mire a meleg-mányi nagy mésztufavízeséshez értünk, szinte teljesen sötét volt, ami látszik is a kép minőségén.

Mecseki vízesések - télen 2.

Kis adalék a múltkor bejárt szurdokvölgy akkor kimaradt oldalágából.

Napfogyatkozás

A mai napfogyatkozásból nekem igen kevés jutott, ezer okból. Éjszakai ügyelet után lelépve a Misina felé vettem az irányt, gondolván az biztosan kilóg a várost borító ködszutyokból. Így is volt, csakhogy mire felértem, a felhők ügyesen eltakarták a napot. Az utolsó kilométeren kibújva a köd fölé, már láttam az elfogyó napkorongot, de sajnos én bolond nem álltam meg azonnal, hanem "majd a jobb helyről...". Így jártam!
A Misináról szemléltem, hogy a Tubesen még süt a nap (a másik választható helyszín volt), aztán néhány vállalkozó szellemű sorstárssal elkezdtünk versenyt futni a borulással. A felhők nyertek.
Hosszas fagyban toporgás után (hátha előbújik) a fogyatkozás vége előtt három perccel végre kilesett a Nap egy lyukon a felhők közül (balról alig láthatóan csorba még).

Bár várakozás közben kellemes társaságom volt (az őzek), azért nem volt túl szívmelengető a -8 fok.

Aztán ahogy jött, a Nap el is tűnt a felhők között.

Mecseki vízesések - télen

Fagyott vízesések fotózásához ideális idő van, csak legyen aki kibírja. Na mindegy, felkerestem a júniusban fényképezett szurdokvölgyet, hogy készüljön néhány téli kép is.

BirdPhotography.Hu

Látogass el megújult oldalunkra!

Pirítógyökér

Rövid témakereső erdei séta során találtam ezt a fára tekeredő pirítógyökér indát.

Szezonnyitó

Végre sikerült eljutnom a Szársomlyóra, hogy hajnalmadarásszak egyet és megnézzem, az elmúlt néhány napos hideg megtette-e pezsdítő hatását a magyar kikericsekre.
A hajnalmadár rövid keresgélés után természetesen a szokott helyen előkerült, miközben egy készséges őszapó csapat szórakoztatott zajos közelségével.

A kikericsek már bontogatják virágaikat, ugyan nem nagy számban, de már van néhány szép modell mindkét színváltozatból.

"Lángoló" felhők

Mikor a nap lebukott a Jakab-hegy mögött és a felhők elkezdtek színesedni, kaptam magam és átrobogtam a szomszéd dűlőbe, ahonnan tisztább kilátás nyílik nyugat felé.

Rövidesen a felhők "lángolni" kezdtek, vöröses lángnyelvekkel borítva a nyugati égboltot.

Véletlen néztem fel a hátam mögé és vettem észre, hogy a már felkelt Hold körül a felhők bíborba öltöztek, a naplemente rájuk vetődő fényében. Szerencsém volt, mert ez a fényjelenség csak néhány percig tartott, aztán a felhők gyorsan elszürkültek.

Sumony, november

A nem túl nagy létszámú madársereglet kellemes faji változatosságot hozott. A lecsapolt II. tó iszapján népes bíbic csapat és a hozzájuk csapódó nagy pólingok, havasi partfutók és egy ezüstlile szedegetett, néhányszáz réce, danka- és sárgalábú sirály társaságában. Miközben a ragadozók folyamatosan zavarászták őket. Sajnos a nyolc rétisasból csak négyet sikerült egy képre összehozni, és a vándorsólyom is túl messze volt a fotózáshoz.

Pedig a nevezettek mindent megtettek, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás körülöttük.

Már hazafelé indulva találkoztam ezzel az együttműködő egerészölyvvel, aki viszonylag jól tűrte autós közelítési kísérletemet, bár arra már nem volt hajlandó, hogy jó felé nézzen.

Alkonyi fényjáték

Erre az égi fényjátékra értem haza.

Csodabogyó

Teljesen más céllal indultam neki a Mecseknek, mégis egy csoport érett bogyóival pompázó lónyelvű csodabogyó mellett akadtam el.

Kilátás a teraszról

Tűzlepke

Sumonyban került elém ez a megkésett, de így kopottasan is pompás nagy tűzlepke.

Káli-medence

Kellemes szeptemberi hosszú hétvégét töltöttünk Ábrahámhegyen, a Nádirigó Környezet- és Természetvédelmi Egyesület jóvoltából. Nem annyira kellemes időjárási viszonyok között, de azért volt éppen annyi jó idő, amennyi kellett. Érdeklődésünk középpontjában a Káli-medence falvai álltak, ezeket látogattuk végig három nap alatt. Alább mellékeltem egy kis ízelítőt, csak úgy, kommentár nélkül.

A magyar madarászoknak tizedik hortobágyi futása

Elkövetkezett a jubileumi, X. Magyar Madarászfutam! Sajnos ebből a hortobágyi szériából ez az utolsó, jövőre máshol, talán kissé más szellemben rendezik a következőt. Na sebaj, majd meglátjuk mi lesz belőle!
Csütörtök este nyolckor indultam, ehhez mérten meglehetősen későn értem célba, de ennek ellenére hangos és lelkes társaság fogadott szokás szerint, de ezt nem részletezném tovább. :)
Pénteken a kötelező programot teljesítettem sok kedves ismerős társaságában, az angyalházai havasi lile fotózást, szerencsére a tavalyinál azért jobb eredménnyel.

Szombaton a Futam indulásakor volt szerencsénk találkozni a rendezvény egyik sztárjával, a darázsölyvvel, aki oly sok lelkes madárfotósnak, madarásznak szerzett örömet végtelen béketűrésével.

A futam maga, számomra nem hozott semmi újat, csak simán jól éreztem magam. A fejvadászatban sem törtük össze magunkat, csapatunk (Barkóczi Csaba, Domoki Ferenc és jómagam) csak úgy öregesen a kilencedik helyre kvalifikálta magát.
Kíváncsian várom a folytatást, mi sül ki ezekből a megújítós, új szellemes változtatásokból?