Sasok megint, meg más...

Tettem egy sumonyi kört jó dolgomban, ez sült ki belőle. Az öreg sas annyira el volt foglalva a zsákmány kereséssel, hogy észre sem vett míg a halat kiemelve szembe nem fordult. Akkor már próbált sebesen kitérni, de későn, megszólalt a varrógép, 6.3 kép/másodperccel és a szép potykájával itt maradt a kártyámon. A többi már csak adalék volt ehhez.

Vesződtem a fattyúszerkőkkel, de vagy nem jöttek közel, vagy nem jó fényben jöttek.

Meg néhány üstökös récével, de addig cserkészgettem őket míg csak ez lett belőle.

Sumony, március - a barátságos réce

Érdekes nap volt, két vörös kánya és egy barna, három rétisas, harminchét átrepülő daru, még néhányszáz lúd (főleg nagy lilik) és sokszázas réce csapatok, partimadarak a csapoláson...

A nap csúcsa mégis egy barátréce gácsér volt. Az egyik telelő medencében futottunk össze és óvatos közeledésemre (értsd fű alatt csúszás) nem kelt szárnyra, csak odébb úszott, majd megnyugodva vissza, sőt még pózolt is. Lehet, hogy sérült és azért nem szállt fel, de látszólag semmi baja nem volt. A lényeg, hogy hagyta magát fényképezni. Sajnos a magas part miatt nem tudtam eléggé leereszkedni hozzá, az ütős perspektíva kedvéért, de utólag jöttem rá, nem is biztos, hogy jobb háttér lett volna a túlsó part.

Hetet egy csapásra - Sumony, november

A rétisasok gyülevészkedése nem ért véget, ma 14 példányt sikerült megfigyelnem a tavakon, ebből hétnek volt fontos, hogy egy képen szerepeljenek. Persze csak egy irdatlan messziről lőtt, drámaian silány minőségű dokumentum képen, de akkor is heten!

Hasonló minőségben, csak a pillanat teszi érdekessé a szinkronrepülő és korrogó hollókat.

Égiek - Sumony, október

Ezúttal így jött össze a sas a Holddal.

Madármegfigyelő nap, Sumony

A nap fénypontja az egy termikben keringő 17 rétisas és egy parlagi sas volt, akiknek látványában hosszú percekig gyönyörködhettünk, mielőtt szétszéledtek (a képen a csapat nagyja látható).

Ez meg egy nagyon erős vágás a parlagi sasról.



Ez meg egy gyűrűs rétisas, amint lecsapni készül egy halra.

Sumony, szeptember - a repülőhalak napja

A mai nap a repülőhalak jegyében telt! Mindegyik nagyon erős példány volt, egyikük egy rétisast, másikuk egy halászsast cipelt a hátán.

Sumony, május

A hivatalos program, a vízimadarak megszámlálása közben néhány dankasirály és küszvágó csér szórakoztatott igen aktív közelségével. Így többen is képre kerültek valamilyen formában.

Később egy fiatal réti sas pont felettem húzott át a tavak felé igyekezve.

Végül egy lelkesen éneklő nádirigóval kerülgettük egymást, a valamivel jobb megvilágítás és rálátás kedvéért.

Az átrepülő vörös gém pedig csak mellékesen jött lencsevégre közben.

Sumony, november

A nem túl nagy létszámú madársereglet kellemes faji változatosságot hozott. A lecsapolt II. tó iszapján népes bíbic csapat és a hozzájuk csapódó nagy pólingok, havasi partfutók és egy ezüstlile szedegetett, néhányszáz réce, danka- és sárgalábú sirály társaságában. Miközben a ragadozók folyamatosan zavarászták őket. Sajnos a nyolc rétisasból csak négyet sikerült egy képre összehozni, és a vándorsólyom is túl messze volt a fotózáshoz.

Pedig a nevezettek mindent megtettek, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás körülöttük.

Már hazafelé indulva találkoztam ezzel az együttműködő egerészölyvvel, aki viszonylag jól tűrte autós közelítési kísérletemet, bár arra már nem volt hajlandó, hogy jó felé nézzen.

Európai Madármegfigyelő Nap 2009

Ismét a Pellérdi-halastavak partján töltöttünk el egy egész Európai Madármegfigyelő Napot, az érdeklődők meglehetősen szűk körében. Madarászatilag elég kellemes nap volt, egész nap jöttek-mentek a rétisasok, volt némi partimadár is, a kiszáradó tavaknak köszönhetően és persze csőstül jöttek a bokrosokban a vonuló énekesmadarak.

A nap sztárja egy ezüstlile volt, amelyik végigjárta az összes iszappadot, körbemutogatva magát mindenkinek.

Mikor elfogytak a vendégek, beballagtam a II. tó félszigete körül kialakult széles iszappadra, esetleg alkalmatos fotós leshelyet keresve. Elég ígéretesen fest a hely, így hirtelen felindulásból beültem egy bedőlt fűzfa mellé és be is jött egy barázdabillegető, amint a legyeket hajkurászta a parton.

Amúgy néhány órával előbb egy rétisas pont ott a rejtekhelyem előtt csapott le a sekély vízbe és el is vitt egy termetes halat. Ennek nem csekély szerepe volt a hely kiválasztásában, de sajnos hiába.

Kerti sasok

Az imént nem mindennapi élményben volt részem! Itthoni ténykedésem közepette, holló korrogásra figyeltem fel, ami erre nem ritka esemény, de mindig vetek rájuk egy pillantást, ha erre járnak. A hollót keresve és megtalálva, megpillantottam két böszme nagy sast, amint együtt rótták a köröket a Sós-hegy felett. Nosza kocogás a teleszkópért, állvány állítás, majd keresem a sasokat, de minő meglepetés, már hárman vannak! Egy subadult és két másodévesnek tűnő rétisas körözget felettünk, a hollóval idétlenkedve. Egyesével előfordult már itt rétisas máskor is, de többet együtt még sosem láttam itthon.
Mindenkinek hasonló madaras élményeket kívánok ezekre a kellemes tavaszias napokra, úgyis visszajön még a tél.