Sumonyban, meg visszafelé

Az ehavi sumonyi látogatásnak fotográfiai szempontból mindössze két hozadéka volt. Az egyik egy átrepülő üstökösréce csapat, akik pont a megfelelő helyen vették a fordulót.

A másik pedig hazafelé jövet egy vörös kánya, akit három falu határán át üldöztem, mire majdnem sikerült megfelő pozícióba kerülnünk.

A szárazság előnye

A rémisztően csekély csapadéknak köszönhetően a Sumonyi-halastó több egysége is szárazon maradt. Mostanra a napról napra csökkenő maradék vízfelület lehetővé tette, hogy pár napra beköltözzek az egyik mederbe és próbálkozzak a partimadarak fényképezésével. Néhány szemelvény az elmúlt napok eredményéből:

Kis lile

 Barázdabillegető

Billegetőcankó

 Parti lile

Havasi partfutó

A kíváncsi vörösgém

Mai sumonyi kirándulásom érdekessége ez a kíváncsi, vagy nagyon bátor vörös gém volt. A nádasból ugrott fel előlem, de fejvesztett menekülés helyett fogta magát és elkezdett felettem körözni. Talán meg akarta nézni, ki a bánat zavarta meg békés táplálkozása közepette.

Sasok megint, meg más...

Tettem egy sumonyi kört jó dolgomban, ez sült ki belőle. Az öreg sas annyira el volt foglalva a zsákmány kereséssel, hogy észre sem vett míg a halat kiemelve szembe nem fordult. Akkor már próbált sebesen kitérni, de későn, megszólalt a varrógép, 6.3 kép/másodperccel és a szép potykájával itt maradt a kártyámon. A többi már csak adalék volt ehhez.

Vesződtem a fattyúszerkőkkel, de vagy nem jöttek közel, vagy nem jó fényben jöttek.

Meg néhány üstökös récével, de addig cserkészgettem őket míg csak ez lett belőle.

Sumony, április

Jól indult a nap, a tavak melletti szántón mindjárt tíz fekete gólyával futottam össze. Úgy tűnt ezután a képeken a sötét tónusok fognak uralkodni, kárókatona és cigányrécék képviseletében, de azért a végén akadt egy bütykös hattyú is ellenpontozásként.

Sumony, március - a barátságos réce

Érdekes nap volt, két vörös kánya és egy barna, három rétisas, harminchét átrepülő daru, még néhányszáz lúd (főleg nagy lilik) és sokszázas réce csapatok, partimadarak a csapoláson...

A nap csúcsa mégis egy barátréce gácsér volt. Az egyik telelő medencében futottunk össze és óvatos közeledésemre (értsd fű alatt csúszás) nem kelt szárnyra, csak odébb úszott, majd megnyugodva vissza, sőt még pózolt is. Lehet, hogy sérült és azért nem szállt fel, de látszólag semmi baja nem volt. A lényeg, hogy hagyta magát fényképezni. Sajnos a magas part miatt nem tudtam eléggé leereszkedni hozzá, az ütős perspektíva kedvéért, de utólag jöttem rá, nem is biztos, hogy jobb háttér lett volna a túlsó part.

Sumony, január

A tavak teljesen befagytak, alig maradt szabad víz a madaraknak, de azon kis vízen sok jómadár elfér. Vadludakból volt 1100, több mint fele nagy lilik, 2000 réce, főleg tőkések és 140 nagy kócsag, bütykös hattyúk, meg ami még lenni szokott...

A fitneszről a rétisasok gondoskodtak, hatan kerülgették a tavakat, rendszeresen átmozgatva a pihenni vágyó csapatokat, gondoskodva arról, hogy a senkinek se fagyjon oda a lába a jéghez.

Hetet egy csapásra - Sumony, november

A rétisasok gyülevészkedése nem ért véget, ma 14 példányt sikerült megfigyelnem a tavakon, ebből hétnek volt fontos, hogy egy képen szerepeljenek. Persze csak egy irdatlan messziről lőtt, drámaian silány minőségű dokumentum képen, de akkor is heten!

Hasonló minőségben, csak a pillanat teszi érdekessé a szinkronrepülő és korrogó hollókat.

Égiek - Sumony, október

Ezúttal így jött össze a sas a Holddal.

Madármegfigyelő nap, Sumony

A nap fénypontja az egy termikben keringő 17 rétisas és egy parlagi sas volt, akiknek látványában hosszú percekig gyönyörködhettünk, mielőtt szétszéledtek (a képen a csapat nagyja látható).

Ez meg egy nagyon erős vágás a parlagi sasról.



Ez meg egy gyűrűs rétisas, amint lecsapni készül egy halra.

Sumony, szeptember - a repülőhalak napja

A mai nap a repülőhalak jegyében telt! Mindegyik nagyon erős példány volt, egyikük egy rétisast, másikuk egy halászsast cipelt a hátán.

Sumony, június

A mai népszámlálás is nagyon különleges esemény nélkül zajlott, bár a 16 fiatal nyári lúd és a fiókás üstökösréce családok látványa azért kellemes színfolt volt (utóbbiak az alábbi képen, kizárólag dokumentációs igénnyel).

Ahogyan a két jelenlévő réti sas vadászata is, amint a fiatal madár három sikertelen kísérlete után a már majdnem felnőtt, éppen kormosfarkú példány bemutatta, hogyan kell elsőre kikapni az ebédet a tóból. A barna kányák is "tömegesen" tették tiszteletüket, négyen is jártak a környéken, míg ott voltam. Egyikük annyira nem is volt nagyon messze, hogy még a fényképezőgépet is ráemeltem, de minek is? Kizárólag dokumentációs igénnyel! :)

Ritka alkalom is adódott azért, nem sűrűn látni guvat fiókát így tisztán, takarás nélkül. Veszettül sietett a kicsike, nyilván elszakadhatott a családtól.

Annyira igyekezett, hogy siettében a moszatoktól síkos, betonozott gátoldalban akkorát tanyázott, hogy a lába is égnek állt! A zár természetesen éppen akkor, a legjobbkor kattant.

Aztán kifelé indulva leképeztem még ezt a bütykös hattyút, mert olyan igézően szemrehányó volt a tekintete, ahogy a háta felett visszanézett rám, mert megzavartam éppen megkezdett sziesztáját.

Sumony, április

Volt minden, mint a búcsúban, holló zaklatta öreg békászó sas, mindhárom szerkőfaj, sajnos mind túl messze a fényképezéshez, barna kánya kettő is (csak egyikük jött elég közel),

kergetőző üstökösréce párok (Hova sietsz drágám, úgyis utolérlek! :)),

átrepülő gulipán csapatocska, ami errefelé nem gyakori látvány. Csak hogy az érdekesebbeket említsem.

Akadt egy a szokásosnál óvatlanabb dolmányos varjú, amelyik pont likra jött.

Az egyetlen kis kócsag pedig egész idő alatt egy helyben lustálkodott a fa tetején.