Pirítógyökér

Rövid témakereső erdei séta során találtam ezt a fára tekeredő pirítógyökér indát.

Szezonnyitó

Végre sikerült eljutnom a Szársomlyóra, hogy hajnalmadarásszak egyet és megnézzem, az elmúlt néhány napos hideg megtette-e pezsdítő hatását a magyar kikericsekre.
A hajnalmadár rövid keresgélés után természetesen a szokott helyen előkerült, miközben egy készséges őszapó csapat szórakoztatott zajos közelségével.

A kikericsek már bontogatják virágaikat, ugyan nem nagy számban, de már van néhány szép modell mindkét színváltozatból.

"Lángoló" felhők

Mikor a nap lebukott a Jakab-hegy mögött és a felhők elkezdtek színesedni, kaptam magam és átrobogtam a szomszéd dűlőbe, ahonnan tisztább kilátás nyílik nyugat felé.

Rövidesen a felhők "lángolni" kezdtek, vöröses lángnyelvekkel borítva a nyugati égboltot.

Véletlen néztem fel a hátam mögé és vettem észre, hogy a már felkelt Hold körül a felhők bíborba öltöztek, a naplemente rájuk vetődő fényében. Szerencsém volt, mert ez a fényjelenség csak néhány percig tartott, aztán a felhők gyorsan elszürkültek.

Sumony, november

A nem túl nagy létszámú madársereglet kellemes faji változatosságot hozott. A lecsapolt II. tó iszapján népes bíbic csapat és a hozzájuk csapódó nagy pólingok, havasi partfutók és egy ezüstlile szedegetett, néhányszáz réce, danka- és sárgalábú sirály társaságában. Miközben a ragadozók folyamatosan zavarászták őket. Sajnos a nyolc rétisasból csak négyet sikerült egy képre összehozni, és a vándorsólyom is túl messze volt a fotózáshoz.

Pedig a nevezettek mindent megtettek, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás körülöttük.

Már hazafelé indulva találkoztam ezzel az együttműködő egerészölyvvel, aki viszonylag jól tűrte autós közelítési kísérletemet, bár arra már nem volt hajlandó, hogy jó felé nézzen.

Alkonyi fényjáték

Erre az égi fényjátékra értem haza.

Csodabogyó

Teljesen más céllal indultam neki a Mecseknek, mégis egy csoport érett bogyóival pompázó lónyelvű csodabogyó mellett akadtam el.

Kilátás a teraszról

Tűzlepke

Sumonyban került elém ez a megkésett, de így kopottasan is pompás nagy tűzlepke.

Káli-medence

Kellemes szeptemberi hosszú hétvégét töltöttünk Ábrahámhegyen, a Nádirigó Környezet- és Természetvédelmi Egyesület jóvoltából. Nem annyira kellemes időjárási viszonyok között, de azért volt éppen annyi jó idő, amennyi kellett. Érdeklődésünk középpontjában a Káli-medence falvai álltak, ezeket látogattuk végig három nap alatt. Alább mellékeltem egy kis ízelítőt, csak úgy, kommentár nélkül.

A magyar madarászoknak tizedik hortobágyi futása

Elkövetkezett a jubileumi, X. Magyar Madarászfutam! Sajnos ebből a hortobágyi szériából ez az utolsó, jövőre máshol, talán kissé más szellemben rendezik a következőt. Na sebaj, majd meglátjuk mi lesz belőle!
Csütörtök este nyolckor indultam, ehhez mérten meglehetősen későn értem célba, de ennek ellenére hangos és lelkes társaság fogadott szokás szerint, de ezt nem részletezném tovább. :)
Pénteken a kötelező programot teljesítettem sok kedves ismerős társaságában, az angyalházai havasi lile fotózást, szerencsére a tavalyinál azért jobb eredménnyel.

Szombaton a Futam indulásakor volt szerencsénk találkozni a rendezvény egyik sztárjával, a darázsölyvvel, aki oly sok lelkes madárfotósnak, madarásznak szerzett örömet végtelen béketűrésével.

A futam maga, számomra nem hozott semmi újat, csak simán jól éreztem magam. A fejvadászatban sem törtük össze magunkat, csapatunk (Barkóczi Csaba, Domoki Ferenc és jómagam) csak úgy öregesen a kilencedik helyre kvalifikálta magát.
Kíváncsian várom a folytatást, mi sül ki ezekből a megújítós, új szellemes változtatásokból?

Magány, gém, orchideák...

Reggel Sumony határában akadtam erre a kukoricás szélén viruló napraforgóra, melynek végtelen magányossága mindjárt megragadott. :)

A halastavi madarászat egyetlen képi eredménye egy átrepülő vörös gém lett.

A nap fénypontja viszont a Sanyi barátom távkalauzolásával meglátogatott bíbor sallangvirágos dombocska volt, ahol a kései időpont ellenére, volt szerencsém még szépen virágzó példányt találni ebből a különleges virágzatot viselő ritkaságból.

HX343 és társa

Gyűrűs gólyák után jártam, sikerrel. Lencsevégre került HX343, aki tavalyról már ismerős és egy új jövevény, akinek sárga gyűrűjén a T711 felirat díszeleg.

Hazafelé a Tenkes csárdában vacsoráztunk (rajtunk meg egymillió szúnyog) és várakozás közben a naplemente után egyre sötétebb égen pompázó Holdat igyekeztem összehozni a Vénusszal.

Mecseki vízesések

Van a Mecsekben egy eldugott szurdokvölgy, ahová nem vezet semmiféle ösvény. A kidőlt fatörzsek és sziklák között kell megtalálni a járható utat, többnyire a patakmederben gázolva, kerülgetve a mélyebb, helyenként combig-derékig érő jéghideg vizű, alattomos mélyedéseket.
De megéri a fáradtságot és a garantált elázást.

Nagyezerjófű pirítógyökérrel körítve

Nagyezerjófüvezni mentem a Mecsekre és alkalmatos alanyt keresve bukkantam erre a példányra, amelyet egy másik védett faj, a pirítógyökér használt támaszul a fény felé törekedve.

Kosborok a mocsárban

Elmentem mocsári kosborokat látogatni és a mostanában lehullott jelentős csapadéknak köszönhetően azt tapasztaltam, hogy most nem csak nevükben mocsáriak, de feltalálási helyüket illetően is.

A helyenként majd térdig érő vízben lábalva, a növényzetre menekült hangyák bizsergető társaságát élvezve készítettem néhány képet róluk

és a közelükben virító néhány hússzínű ujjaskosborról.

Mellesleg került lencsevégre ez a nádas sűrűjében éneklő nádirigó is.

Hazafelé kerültem egyet a Mecsekben, megtekinteni a szezon utolsó virágzó tarka kosborait.