Csízek

Csízekből is mozgott az etető körül egy-két példány és többnyire a földre szórt eleséget szedegették, kevés esélyt sem adva a fényképezésre. Most, a szezon végére érkeztek meg nagyobb létszámban, így többször fordultak elő a beszálló ágakon.

Ugyancsak ilyen mumus volt a vörösbegy, az sem akart rendesen beülni, de most még pózolt is!

A madáretető vendégei

Van néhány óriási előnye, ha az ember a saját házát használja fotólesnek. A gép csak ácsorog az ablak előtt az állványon, ha valami mozgalom támad csak odalépek és már nyomhatom is a gombot. Nem beszélve arról, hogy van fűtés és vizesblokk is, meg alacsonyak az utazási költségek!

Búbos - fenyves cinegeles

Völgyi Sanyi barátom még októberben felfedezett egy vegyes, telelő cinegecsapatot a Mecsek egy fenyvesfoltjában. Nem volt rest beetetni őket és lest építeni fényképezésükhöz. Buzgalmának legfőbb oka a csapat különleges és errefelé igen ritka tagjai, a búbos cinegék voltak. Most végre, többszöri unszolás után elrángatott magával (nem mintha bármi ellenérzésem lett volna), hogy én is lefotózhassam a madarait . Nagy élmény volt a vegyes csapat fergeteges nyüzsgését figyelni az etetőn (búbos, fenyves, barát, szén, kék cinege és a be-betérő vörösbegy)! Mondjuk fotózni nem volt annyira egyszerű a villámként cikázó tollgombócokat, borult, ködös időben, 1/20 -1/50 másodperces záridővel. De azért sikerült!

Köszönet a kitartó cinegepásztornak! :)

Nagyon haragos lettem!

Na nem csak azért, mert még mindig nem jött meg a hajnalmadár, hiába vártam. A nagy keresgélés közben találtam néhány, a hamar melegedő sziklákon napozó fali gyíkot.

De a legnagyobb meglepetés, amitől olyan "haragos" lettem :), egy napozó kígyó volt, amit a szoborpark felső sétányán találtam. Ugyanis egy gyönyörű, jól fejlett haragos sikló volt! Szerencsére mielőtt eltűnt volna egy hatalmas szikla alatt, még sikerült néhány képet készíteni róla.

Ez a faj hazánkban két helyen fordul elő, de a Szársomlyón van az egyetlen stabil, igazán életképes állománya. De itt sem kerül sűrűn szem elé, mert rendkívül bizalmatlan. Nem beszélve a szabad példányok fényképezéséről. Jellemzi a helyzetet, hogy ezelőtt magam is csak egyetlen alkalommal láttam úgy, hogy teljes biztonsággal azonosítottam is, eltekintve azoktól az esetektől, mikor a már jókora távolságból, avart zörgetve elinaló egyedek után kémlelődtem, hiába.
Ettől a nem mindennapi élménytől feldobva indultam haza, mikor az út menti szőlők és szántók felett megpillantottam a szüreti bulira gyülekező vendég sereg(ély)letet. Nagyharsány és Harkány között három nagyobb seregély csapatot találtam, összesen több tízezer egyeddel.

Mindegyik társaság elkápráztatott a szinkronrepülés terén bizonyított tehetségével, hol légcsavart, hol füstfelhőt formázva.

Délután, folytatás gyanánt Csenge lányommal tettünk egy könnyű erdei sétát, ahol ez az erdei impresszió készült, "inspired by nature".

Kicsit odébb pedig összefutottunk ezzel a kíváncsi vörösbeggyel (Csenge szúrta ki, hogy ott gunnyaszt a letört facsonkon), aki elég jól tűrte a közelítési kísérletet.

Megjegyzem a kép a sötétedő erdőben 500 mm-en és ISO800-on készült, 1/10 másodperces záridővel. Ahhoz képest nem is olyan rossz.