Nagy-mély-völgy és Meleg-mány, azaz vízesések megint

A hirtelen jött felmelegedés hatására a befagyott vizek életre keltek, a gyalogutak pedig sártengerré váltak, de így is megérte a késő délutáni kirándulás. A Lapisról Árpádtetőre vezető úton leparkolva, Nagy-mély-völgyön ereszkedtünk le, majd onnan a Meleg-mányi-völgyön tértünk vissza a kocsihoz. Mire leértünk, a koszos vaddisznókonda csak jelenthetett nekünk, olyan sárosak voltunk. De az olvadékvizektől felduzzadt patakok kárpótoltak a kis kellemetlenségért.

Sajnos mivel elég későn indultunk, igyekezni kellett, hogy mindent láthassunk, így a fényképezésre csak kutyafuttában volt alkalom, állványt sem állítottam, hogy ne kelljen pakolászni, csak a stabilizátort teszteltem erősen. Így is, mire a meleg-mányi nagy mésztufavízeséshez értünk, szinte teljesen sötét volt, ami látszik is a kép minőségén.

Hajnal madár nélkül és a keringőbogarak tánca

Reggel egy madarász barátommal kimentünk hajnalmadár lesre, de leshettük, nem lett meg. Sűrű ködben indultunk, de szerencsénkre a köd csak a hegy lábáig ért! Az alatt viszont mindent eltakart.

Délután a Nagy-mély-völgyben bóklásztunk egyet, fényképre kívánkozó vízesésekre vadászva.

Egy kisebb zúgó alatti sötét katlanban sikerült megörökíteni a vízfelszínen száguldozó keringőbogarak táncát. Az 1/3 másodperces záridőnek köszönhetően a bogarak halványkék csíkokat rajzoltak a képre.