Tegnap reggel, miután kissé kialvatlanul hazatértem, elhatároztam, hogy a sürgősségi éjszaka kipihenése helyett útra kelek a lányokkal (feleség, leánygyermek és az eb). Hát nem bántam meg!
Mindennek az oka a fehércsőrű búvár, aki hazánkban első alkalommal tette tiszteletét és máris bevermelt a Balatonon. Rajta kívül még volt három mumusfaj a környéken a birding.hu adatai szerint, amik nem igazán ritkaságok, viszont eddig következetesen elkerültük egymást, illetve sosem indultam még utánuk. Kora délután bágyadt téli napsütésben és kellemetlenül csípős szélben érkeztünk Zamárdi strandjára. A lányok kétharmada sétálóra vette, a leánygyermek meg talált magának egy játszóteret, ahol csábító csúszó-mászó-lógaszkodó eszközöket lelt.
A partról nézelődve néhány perc alatt elesett az egyik mumus, meglettek a füstös récék. A többi célszemély csak nem akart előkerülni, pedig szépen voltak madarak, köztük sarki búvár, nagy bukók, két örvös bukó, de a kósza vendég és a mumusok csak nem kerültek elő. De a következő órában kitartásom elnyerte jutalmát, előbb az északi búvár került terítékre, messze a nyílt vízről, de biztosan megfigyelve, majd a fekete récéből kettő bukkant fel egy füstös csapatban. Csak a fehércsőrű nem mutatta magát. Gondoltam pozíciót váltok, átköltöztem a strand nyugati végében benyúló hullámtörő végébe, mert ott jobban fújt a szél. Gyorsan fogyott a fény, hála a nyugaton sötétlő felhőknek és még mindig semmi. Jött két siófoki kolléga, mondták, hogy ők már látták a napokban, de ma nem, puff neki! Néhány perc múlva épp Tihany felé nézve felbukkant a távcsövemben egy böszme torpedó, büszkén felszegve messze világító erős csőrét. Sajnos hamar el is tűnt a színről, de már akár mehetett is! Nos ilyen alkalom jó néhány éve nem volt, hogy egy nap négy új fajt sikerült leszednem! Azért még egy, talán közelebbi pillantás reményében gyorsan áthúztunk Szántódra, a révhez. Sajnos a búvár nem lett meg többször, na de amit a nap előadott az kárpótolt érte!
Előbb csak szépen alábukott a felhők mögé, majd mielőtt eltűnt volna a horizont alatt, szépen megmutatkozott még egyszer, egy résben. Miután végleg eltűnt a napkorong, a felhős ég alján narancsos izzás kezdett fényleni. Egyre erősödve, már szinte az egész nyugati égbolton megszínezte az érdekes sugaras mintába rendeződött felhőket. Aztán hirtelen mintha maga a nap robbant volna cafatokra és izzó foszlányaival beterítette volna az eget, narancsvörös fényben lángolt minden! Néhány perc alatt az izzás haloványabb lilás fénybe szelídült, aztán lassan teljesen kihunyt. Az egész csodás jelenséget a rév hullámtörőjének csúcsából volt szerencsém megörökíteni. A madarakról értelmes kép nem készült, így azokkal nem is fárasztok senkit. :)
A teljes sorozat az alábbi képre kattintva tekinthető meg!
