Jön az ősz!

Legalábbis a vadszőlő termése már megérett. Még szebb lesz majd később, vörös levelekkel, de akkor már nem lesznek szépek a bogyók.

Szigorúan őrzött sirályok

A múltkori balatonszemesi strandlátogatáskor kinéztem egy hullámtörőt, amin számtalan sárgalábú sirály múlatta idejét és elég nyugodtak voltak, ha a víz felől közelítettem feléjük. Kis dilemmát okozott, hogy rájöttem, a kőgát a balatonöszödi kormányüdülő kikötőjéhez tartozik, ezért annyira nyugodt hely. Hoppá! De sebaj, azért kipróbáltam, mennyire bizalmasak azok sirályok? Sajnos annyira nem, mint szerettem volna, de szerencsére mások sem viselkedtek ellenségesen! A strandlakók kicsit bután néztek, mikor vállamon az állványra szerelt cókmókkal besétáltam a hasig érő vízbe, de hát ez az ő bajuk. :)

Sumony, augusztus

A tollas jószágok semmi érdekeset nem hozó számolgatása mellett a repdeső mindenfélék lencsevégre kapkodásával töltöttem a délelőttöt. Menet közben jött likra a vörös gém

és a kis kócsag.

Egy jó órányi kísérletezés eredményeként fattyúszerkőről

és dankasirályról sikerült készíteni néhány képet.

Már kifelé indulva, a hátam mögül hallottam meg egy bütykös hattyú szárnycsapásait és mert a gép éppen kézben volt, sikerült elcsípni a felettem áthúzó madarat, pont mikor előzékenyen behúzta a szárnya végét, hogy még éppen beleférjen a képbe.

A kép vágatlan, így sikerült. :)

101.

Kissé megkésve, de ma 101. fajként feliratkozott a kertlistámra a héja! Kezdettől fogva hiányoltam, de a feltételeknek megfelelő módon még nem sikerült megfigyelnem.
Három rikoltozva termikelő egerészölyvre figyeltem fel, majd hirtelen jelent meg egy negyedik madár, rátámadva az egyik ölyvre, na az volt a héja.

Kis héja és egyebek

Ha már arra felé jártunk, ellátogattunk a kis héják lelőhelyére, amit a helyi hivatalos természetvédelem "agyon titkosított" a madarászok miatt-ellen(?), a madarak védelme érdekében, holott a terület kiválóan áttekinthető egy igen közeli településre vezető közútról. Ez sokak számára, így számomra is kevéssé volt érthető, de hagyjuk! A pontos útbaigazításért köszönet a helyileg illetékes madarász barátomnak. A kis héjákat, a hímet és a tojót is, a nevezett út széléről, mindössze negyven perc alatt sikerült meglesni. Eközben a lakhelyükül szolgáló erdőfolt túlsó oldalán, a védelem jegyében, folyamatos traktorizált agrártevékenység zajlott, de hagyjuk.
Értelmes kép róluk nem született, csak távoli röpképek, melyek közül a legjobbat mellékelem. Aki hiszi, aki nem, ez egy kis héja! :)

A kirándulás érdekessége volt még odafelé egy útszéli fáról felugrasztott kígyászölyv és visszafelé néhány bamba mezei nyúl

és egy molnárgörény, aki előttünk kocogott át az úton, mintha ott sem lettünk volna.