2012. december 9., vasárnap

Búbos

A kezdeti fellendülés után az etető eddig nem hozott sok érdekes pillanatot, hacsak ez a szél által alkotott búbos szajkó nem számít annak. De még nincs vége... :)


2012. október 25., csütörtök

Jön a tél

Kezdődik az etetős szezon, újra berendeztem a nappali ablaka előtt az ingyenkonyhát. A hálás kosztosok pedig ingyen modellt állnak az objektívem előtt.


Az errefelé ritkaságnak számító házi veréb,
 az örökké idegesen száguldó barátcinege,
 a csuszka,
 a széncinege
 és a leggyakoribb vendég a mezei veréb.


2012. szeptember 22., szombat

Őszi kikericsek

A hónap elején rém gyengén induló őszi kikerics virágzás szerencsére kapott már csapadék utánpótlást, így ahol csak néhány szál kókadozott kezdetben, ott a hónap második felében százával nyíltak friss virágok. Adódott néhány alkalom és helyszín, hogy foglalatoskodjak velük.








2012. augusztus 24., péntek

A szárazság előnye

A rémisztően csekély csapadéknak köszönhetően a Sumonyi-halastó több egysége is szárazon maradt. Mostanra a napról napra csökkenő maradék vízfelület lehetővé tette, hogy pár napra beköltözzek az egyik mederbe és próbálkozzak a partimadarak fényképezésével. Néhány szemelvény az elmúlt napok eredményéből:

Kis lile
 Barázdabillegető
Billegetőcankó
 Parti lile
Havasi partfutó

2012. július 29., vasárnap

Zivatar után

Mint azt nemrég említettem, a zivatarokat messziről szeretem! Így egy Gyékényesen töltött kellemes nap után, a felhők gyülekezését látva, összepakoltunk és elindultunk haza. Már majdnem Csurgón jártunk, mikor az ég alja és a felhők a lebukó nap fényében felizzottak, tüzes fénnyel megfestve a tájat. Satufék, éles forduló, padlógáz vissza a tópartra. Íme:




2012. július 19., csütörtök

A kíváncsi vörösgém

Mai sumonyi kirándulásom érdekessége ez a kíváncsi, vagy nagyon bátor vörös gém volt. A nádasból ugrott fel előlem, de fejvesztett menekülés helyett fogta magát és elkezdett felettem körözni. Talán meg akarta nézni, ki a bánat zavarta meg békés táplálkozása közepette.



2012. július 15., vasárnap

Hazafelé mint sokszor máskor

Nem tudok betelni az otthonom környékének napi csodáival! Ma este ezt a bíbor alkonyatot kaptam ajándékba.


2012. július 11., szerda

Nyers energia

Szeretem a zivatarfelhőket! Elázni utálok, így én csak távolról szeretem nézni őket. Pillanatonként változó formáikkal, jó fényben gyönyörűek tudnak lenni. Persze mikor a bennük halmozódó erők elszabadulnak és az emberfia alulról szemléli őket, nem biztonságos távolból, akkor már nem annyira szépek, de hát ilyen a természet.
Az első kép jobb alsó negyedében van egy kicsi szenzorpiszoknak látszó valami, ami nem az, hanem a felhő előtt köröző rétisas. Segít érzékeltetni kicsinységünket!



2012. július 9., hétfő

A táj ujjlenyomata

Alkonyatkor az előző bejegyzésben fotózott helyszín közelébe mentem a Mecsekbe, gondoltam van még ott ez-az, amit le kéne képelni. Az azóta eltelt néhány napban aljas módon learatták a célba venni kívánt táblákat, így a kép teljesen megváltozott. A táj sajátos "ujjlenyomatot" kapott.


2012. július 4., szerda

Gólyák, forgószelek, aknák...

Az idei gólyaszámlálás a tavalyihoz képest kicsit szerényebb, de korántsem rossz eredményt hozott. A fészkelőpárok száma ugyan alig csökkent, de sajnos a fiókák száma jelentősen. Azért így is meglett a kötelező ötös fészekalj, habár meglepetésemre nem ott ahol vártam volna.


Közben több érdekesség is adódott. Csarnótáról kifelé jövet, a tarló felett veszettül vibráló levegőben (38 fokot mutatott a hőmérő) egy pofás kis forgószelet pillantottunk meg. Majd mellette kialakult egy másik is és rövidke kergetőzés után a két portölcsér egyesült egy naggyá, aztán megszűnt létezni.




Az ilyenkor szokásos Drávában úszkálás sem maradhatott el, anélkül ki sem bírtuk volna estig ebben az időben. A meglepi akkor ért, mikor a folyóparton évek óta megszokott parkolóhelyemre bekanyarodva ezzel a pofás aknaveszélyt jelző táblával szembesültem! A vicc az egészben, hogy hosszú évek óta járom a környéket és nem egyszer jártam már a tábla mögötti területen is, csak akkor még nem voltak itt a táblák. Pedig hát a konfliktus, minek kapcsán az aknák idekerülhettek, nem tegnap ért véget. Csak most kapott észbe valaki, hogy itt szabadon járnak-kelnek a népek, mert már nincs határsáv egy ideje?


Amúgy meg úgyis nagy szívfájdalmam volt, hogy tavaly Dalmáciában nem fotóztam ilyesféle aknamezős táblát emlékbe, addig halogattam, míg elmaradt. Sebaj, az már nem is hiányzik, hiszen a hazai sokkal jobb, ugyebár!
Mindezen érdekességek után, a számlálást Drávacsehiben befejezve, egy csodás naplementével búcsúztattuk a sikeres napot.


No és egy igen kellemes vacsorával a Tenkes csárdában, amit szintén mindenkinek teljes szívemből ajánlok!

2012. július 2., hétfő

Hűs hajnal

Dermesztő 23 fokos hajnali hőmérsékletben indultam napkelte előtt jóval, hogy elfoglaljam sátramat a tóparton, hátha végre történik valami ott is. De nem. Annak ellenére, hogy távolabb azért volt madár, mindössze két fiatal és egy öreg szárcsa jött felém, utóbbi tollászkodott is nekem egy keveset. Leírhatom, hogy ez a projekt alaposan bebukott, de sebaj, szokott ez így lenni, ebben az üzletágban! :)






2012. július 1., vasárnap

Nagyon meleg!

Délután Sanyi tóparti villájába mentem, mondván kihasználom, hogy a múltkor olyan szépen kitakarítottam előtte, de persze nem jött semmi. A 38 fokos hőségben, mind a nádas sűrűjében hűsöltek. Csak én heverésztem a fekete fóliatetős deszkakunyhóban, ami ilyenkor hőkollektorként működik. Nem sokáig, mert miután mindenemet csatakosra izzadtam, de szó szerint, kimenekültem az infraszaunából. Így utólag már érthető, miért nézett meg oly nagyon az a barna rétihéja, amelyikkel befelé találkoztam. :)


2012. június 28., csütörtök

Sátorozás

A kora délutánt sportolással töltöttem. Tereprendeztem, majd lessátrat állítottam a Pellérdi-halastavon, majd Sanyi barátom kicsit odébb álló tóparti lese körül irtottam gyékényt. A kellemes harminc-sok fokos napsütésben inkább éreztem túlélési próbának, mint pezsdítő testmozgásnak. Hazaérve ledöntöttem jó 2 liter hideg mindenfélét, pótlandó a veszteséget, majd kiheverve a hősokkot, estefelé kimentem megnézni milyen mocorgás van a sátor környékén. Mivel Csabi barátunk éppen előttem evezett be a tó szigetén álló leséhez takarítani, szétzavarva amit lehet, így rajta kívül nem sok mindent láttam a sátorból.


Na jó, ez nem teljesen igaz, mert járt arra egy szárcsa, akire rá is lőttem, de minek?


Csabi távoztával vártam, hogy majd megélénkül a forgalom, de persze nem így lett. A végén már unalmamban a gyékényes tükörképével kezdtem el kísérletezni.


Megint a Hold, ...

...ahogyan a nyugati égbolton sorjázó felhőfoszlányok között bujkál, majd lebukik a Jakab-hegy gerince mögé.





2012. június 27., szerda

Lesbe menet, meg a lesben

Délután újból Sanyi tavi lesébe indultam, leparkoltam a bejáratnál, felpakoltam a holmimat és elindultam befelé. Szerencsére, mint mindig, most is tartottam magam az alapelvhez: bevetésen a gép mindig legyen kézben és készenlétben. A kapun belépve mit látok, az út melletti tóba nyúló földnyelv mellett a sekély vízben két gólyatöcs ácsorgott békésen. Sajnos a terepadottságok miatt arra, hogy jelentősen közelebb kerüljek nem volt esély, így csak azon helyben a parton földre borulva készítettem néhány "tájképet gólyatöccsel".


Persze azért ezután mégis megpróbáltam közelíteni, minek következtében elkészült a tájkép távolodó gólyatöcsökkel, de ezt nem osztom meg. :)
Beljebb ballagva a gáton felugrasztottam egy csapat bakcsót, akik közül néhány egy nagyobb kört megtéve pontosan rám repülve tért vissza, megajándékozva egy hosszú sorozattal, a végén egy hangosat kvakkantva.





A lesben elfoglalva helyemet, rövidesen megjelent egy tőkés réce család és elég sokáig szórakoztattak produkcióikkal.









Utolsó mozzanatként pedig bepottyant a kis tisztásra egy vörös gém. Sajnos gyorsan le is lépett, amellett, hogy az addigra már erősen gyérülő fény sem kedvezett. Mindössze egyetlen éles kép készült róla.