Vadak, utak...

Elindultunk a kedvessel két napra kikapcsolódni egy félreeső helyen megbújó szállodába. Kisebb kerülőkkel megtoldott utunk a Kelet-Mecseken keresztül vezetett a Zselic belsejében rejtőző szállásunkra (mer arra tudok egy rövidebb utat :)), így az alkonyig húzódó vadlesnek köszönhetően csak késő este értünk célba, de a kikapcsolódást már útközben megkezdtük.

Napfogyatkozás

A mai napfogyatkozásból nekem igen kevés jutott, ezer okból. Éjszakai ügyelet után lelépve a Misina felé vettem az irányt, gondolván az biztosan kilóg a várost borító ködszutyokból. Így is volt, csakhogy mire felértem, a felhők ügyesen eltakarták a napot. Az utolsó kilométeren kibújva a köd fölé, már láttam az elfogyó napkorongot, de sajnos én bolond nem álltam meg azonnal, hanem "majd a jobb helyről...". Így jártam!
A Misináról szemléltem, hogy a Tubesen még süt a nap (a másik választható helyszín volt), aztán néhány vállalkozó szellemű sorstárssal elkezdtünk versenyt futni a borulással. A felhők nyertek.
Hosszas fagyban toporgás után (hátha előbújik) a fogyatkozás vége előtt három perccel végre kilesett a Nap egy lyukon a felhők közül (balról alig láthatóan csorba még).

Bár várakozás közben kellemes társaságom volt (az őzek), azért nem volt túl szívmelengető a -8 fok.

Aztán ahogy jött, a Nap el is tűnt a felhők között.