2016 búcsúja

Az év utolsó fotóalanya és az egyik utolsó képe. Ő már tesz az óévre, készül az újra! :)

Év végi madarászásból hazatérőben, az út széléről, autóból cserkelve.

Vadlúdsokadalom ölyvvel és rókával

A tatai Vadlúdsokadalom alkalmából kerekedtem fel hajnali négykor, de titkos vágyam Zsolt barátom rókája volt, aki az ölyvek kosztjára szokva látogatja a lest. Bár az ide látogató egerészek sem hagytak teljesen hidegen. Az idő ugyan csúful borús, szottyos volt, fényt nem sokat láttam, de így is nagy élmény volt. (Köszönöm Zsolt!)
Elsőnek a nagyon vártak közül az ölyv jött, alig tucatnyit exponáltam rá és el is ment, többet vissza sem jött, de sebaj, ott maradt a kártyán!

Aztán megjött a koma is, ráadásul többször is vissza nézett és beült a befagyott itatóba egy-két vágatlan portré erejéig.

A fentieken kívül szép számmal voltak énekesmadarak is, főleg mezei verebek és cinegék, de jött többek közt csuszka és vörösbegy is.

Délután persze ellátogattam a Vadlúdsokadalomra is, ahol vadlúd az nem volt oly nagy sokaságban, de mindenki várta az esti behúzást, hátha az valamelyest látványosabbra sikerül. Sajnos az sem sikerült túl fényesre.

Amúgy a Sokadalom lényege már régóta inkább a népszerűsítés és a szemléletformálás, nem annyira az éppen akkor látható madarak, azok nélkül is épp elég népszerű ez a jókora tömeget mozgató rendezvény.

Hullámok és a széllovas

Na a címben jelzettekhez sok köze azért nincs a tárgynak, mert a hullámok a táj hullámai, Szalánta közelében az 58-as út mentén. Emellett is elmentem ki tudja hányszor, mindig elhatározva, hogy legközelebb megállok. Na most sikerült.

A széllovas pedig az egerészölyv, amelyik a szélben állva szitálgatott a magasban.

Míg valami érdekeset meg nem látott alant, de akkor aztán mint a villám indult meg lefelé.

Sumony, november

A nem túl nagy létszámú madársereglet kellemes faji változatosságot hozott. A lecsapolt II. tó iszapján népes bíbic csapat és a hozzájuk csapódó nagy pólingok, havasi partfutók és egy ezüstlile szedegetett, néhányszáz réce, danka- és sárgalábú sirály társaságában. Miközben a ragadozók folyamatosan zavarászták őket. Sajnos a nyolc rétisasból csak négyet sikerült egy képre összehozni, és a vándorsólyom is túl messze volt a fotózáshoz.

Pedig a nevezettek mindent megtettek, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás körülöttük.

Már hazafelé indulva találkoztam ezzel az együttműködő egerészölyvvel, aki viszonylag jól tűrte autós közelítési kísérletemet, bár arra már nem volt hajlandó, hogy jó felé nézzen.

Soron kívül, Dávid és Góliát

Hazafelé találkoztam a rendezett sort elhagyó szürke gémmel és a békésen körözgető egerészölyvet zaklató fecskével.