Most van a nap lemenőben

Esti mecseki sétánk alkalmával kerestem a helyet, ahonnan jó rálátás esik a ködbe merült városra, de nem találtam. Amit akartam az nem jött össze, a képek a kukában végezték. De azért a ködbe merülő nap megfogott csíkos mintájával.

Miután lement a nap, a lámpákkal mintázott, ködfátyolos Ürögi-völgy felé fordítottam az objektívet. A háttérben, az egész Pécsi-félmedencét befedő sűrű köd és a belőle kibukkanó görcsönyi dombok.

Ugrás a mélybe

Kellemes napos időben indultam hajnalmadár lesre, meg is lett annak rendje-módja szerint. Kezdődött a szokásos játék, elindulok fel a sziklák között, vagy a görgetegen utána, mire éppen kezdek elég közel jutni, akkor átreppen a másik falra. Lemászás, aztán újra...

De most egyenesen felfelé ugrálva tartotta a távolságot, egészen a fal tetejéig. Ott körbe pillantott, majd...

...elugrott és meredeken zuhanni kezdett. Eddig nem is nagyon próbálkoztam röptében elkapni, olyan kiszámíthatatlan a mozgása, most is csak ösztönösen fordultam utána a géppel, folyamatosan nyomva a gombot. A sorozatból egyetlen képen sikerült elkapnia az autofókusznak, a többi mellément.

A jó természetfotó(s) 3.

Újabb bölcsességet találtam a témával kapcsolatban a neten, pontosabban a NatureScapes.Net fórumában! A kérdés az volt, hogy töröljük-e a selejtet azonnal a fényképezőgépben, vagy csak a számítógépen?

John Labrenz on Sun Nov 15, 2009 6:05 pm
"I delete most of my files in camera...
any that make it past that point get deleted on the computer :)"

Angolul nem olvasó olvasóim kedvéért:
"Képeim többségét törlöm a fényképezőgépben...
azokat, amelyek túljutottak ezen a ponton, törlöm a számítógépen :)"

Dicséretesen önkritikus hozzáállás! :)))

Őszi hangulatok

Ezek a képek az elmúlt hetekben készültek, de nem kerültek be az aktuális bejegyzésekbe, mert kidolgozatlanul lapultak a laptopban. Az első négy Kovácsszénáján készült.

Ezen a képen csak otthon vettem észre, hogy egy széncinege is rejtőzik a tarka lomb között.

Az utóbbi kettő pedig a nagyharsányi Régi-bányában, hajnalmadárra várakozva készült.

Ez egy szélfútta virágos kőris, ha nem derülne ki a képről. :)

A jó természetfotó(s) 2.

Ezt az okfejtést egy fórumon olvastam és nagyon megtetszett!

"Elmondom, mi kell ahhoz, hogy jó természetfotós legyél:

Felszerelés (az könnyű dolog, mert minden hülye tud venni, ha van pénze).
Életforma (az nehéz dolog, mert, ha koncertjegyed van, és jön a telefon, hogy virágzik a Tisza, akkor meg kell mondanod a feleségednek, hogy inkább menjen el a koncertre a barátnőjével, te meg irány a Tisza).
Tudás (az nagyon nehéz dolog, mert ezen a téren a tudás segédeszköze csak a kérdezés, alapja a tapasztalás). De, ha lesz elég tudásod, akkor bölcs is lehetsz. Az például megmutatkozik azon például, hogy érted a tréfát.
Ja, és tehetség. (az marha nehéz dolog, mert az nem lesz, hanem van, vagy nincs)."

Mi micsoda, magyar kikerics

A Mi Micsoda sorozatban (Tessloff-Babilon kiadó) megjelent a 100. kötet: Francz Magdolna, Rabi Éva, Ősz Gábor: Otthonunk, Magyarország. A 28. oldalon egy rövid írással a magyar kikericsről, illusztrációként pedig az én tavaly decemberben készült fotóm szerepel.

"I and the Bird" #112 - 66 madaras blog a világ körül

Meglepetésemre a "10.000 Birds" weboldal által szervezett "I and the Bird" madarász blogger közösség 112., október 29-ei ajánlójában, a "Walk the Wilderness" című indiai blogban, 21. tételként helyet kapott a blogom október 16-ai "Nagyon haragos lettem" című bejegyzése!

Na azé! Megjött! :)

Ma végre kijutottam a nagyharsányi Régi-bányába és hála a téliesre fordult időnek, ott találtam a hajnalmadarat a megszokott helyén. Miközben körbe kerülgettük egymást a falkusszal a sziklafalak között, készült néhány kép róla, végre már az új szereléssel.

A képek minősége hagy némi kívánni valót maga után, köszönhetően a borult ég miatti ISO800-as érzékenységhez társuló erős vágásoknak, de majd lesz jobb is.