Sumony, március és a kötelező kakasmandikók

A sumonyi bejárás legnagyobb eseménye a nádasok örökké rejtőzködő kora tavaszi énekesének, a fülemülesitkének megörökítése volt. Több mint fél órát töltöttünk egymás kerülgetésével, miközben folyamatosan hallatta jellegzetes énekét, míg sikerült összehozni néhány gyenge dokumentumnak való képet. :)

Madarászat után elmentem az ilyenkor kötelező zarándoklatra a kakasmandikókhoz.

Alkonyi fényjáték

Naplemente után, a petesmalmi tavaknál.

Tavaszodik

Mégiscsak itt a tavasz, legalábbis az illír sáfrányok szerint biztosan.

A tél kitart

És nem csökken a forgalom az etetőmön sem. A cinegék folyamatos jelenléte mellett továbbra is rendszeresen megjelennek a pintycsapatok, változatosságot hozva a nappaliból élvezhető látványba.

Mozgalmas nap az etetőn

Az otthoni etetőn a fagyos időnek köszönhetően újból megélénkült a mozgás. A fényképezőgépet a nappali ablakába állítottam (4 méter az etetőtől) és jártomban-keltemben, ha jobb mozgást láttam, odaléptem néhány kép erejéig. Az etetőt látogató sereglet zömét a kék és széncinegék adják, ők folyamatosan jelen vannak.

A környéken bandázó cirka 200 fenyőrigó persze nem jár az etetőre, de olykor néhányan beugranak egy-egy falatra az etető melletti vadrózsára.

Úgy óránként jelenik meg egy vegyes pintycsapat, meggyvágók, fenyőpintyek, zöldikék zömmel és lecsapnak a kosztra.

És hát ahol ennyi jómadár jön össze, ott előfordul néha egy kis torzsalkodás is.

Az utolsó képen pedig bemutatnám, hogyan fest ez a nappaliból nézve nagylátószöggel és nem 500 mm-en.

Kikericsek, baglyok, új generáció...

Csenge lányommal a langyos délutáni napsütésben kirándultunk a Szársomlyóra magyar kikericset fényképezni. Nem először fordult elő, hogy kifejezte határozott szándékát, hogy ő is szeretne fotózni, így kézbe kapta a régi Canon A95-öt, hadd próbálkozzon.

Az új generáció elmélyülten alkot.

Az elmélyülés eredménye (na jó, az utómunkát én végeztem).

Nekem pedig ez lett belőle.

A kikericsek után elmentünk Harkányba, ahonnan egy ismerősöm jól megközelíthető és fotózható, erdei fülesbagoly nappali gyülekezőhelyet jelzett nemrég. A nap már erősen lemenni készült mire odaértünk, sőt mire az egyik bagoly hajlandó volt tisztán, takarás nélkül kiülni, addigra le is ment. Így az alábbi egész alakos kép 5 másodperces expozícióval készült ISO800-on. Hát nem elsőre sikerült! :)

Az utolsó tekercs

Ma reggel betértem Gábor barátom laboratóriumába, mert nemrég jelentős feladatot bíztam rá. Elő kellett hívnia az utolsó tekercs diámat! A dolog pikantériája az, hogy azt a tekercset 2004 nyarán exponáltam el, mikor a Vénusz áthaladt a Nap előtt. Azóta dekkolt a gépben, aztán egy ideje, mikor eszembe jutott létezése, egy dobozba zárva várta a végítéletet, lesz belőle akármi, vagy mégsem? Túl sokat nem vártam tőle, de Gábor halovány mosolya előre sejtette a szörnyű végeredményt. Az amúgy csodás színekkel kápráztató Kodak dia egy halványszürkés-ciános-kékes-nemistudommilyen árnyalatokban tobzódó, elhalványult, kifoltosodott szörnyedménnyé lett! Az idő vasfoga! Azért elteszem, mégis ez az utolsó. Bár ki tudja?

Helybe jött hajnalmadár!

A mostani téli szezonban nagyon kevés időt töltöttem madarászattal és fotózással, a hajnalmadaras bányát is csak egyszer látogattam meg. Ezt úgy látszik a hajnalmadár tűrhetetlennek találta.
Délutáni szórakozás gyanánt a sógoromat vittem be a munkahelyemre (pécsi I. sz. klinikai tömb, ismertebb nevén 400-ágyas klinika), hogy egy mellkasröntgent készítsünk és nézzünk némi laborértéket, mert csak nem akarja abbahagyni a köhögést. Az ügymenet gyorsítása végett felvittem a vérmintát a laborba, a klinika hetedik emeletére (igazából kilencedik szint). Miután átadtam, kiléptem a teraszra, mondván "de szépen süt a késő délutáni nap!". Mit látok a szomszédos épületszárny nyugati falán 15-20 méterre , a langyos napsütésben sütkérezni? Egy hajnalmadarat! Távcső, fényképezőgép a kocsiban, kilenc emelettel lejjebb! Éppen hogy jól megnézhettem, mikor felreppenve eltűnt az épület teteje felett. Na itt eddig még sosem kerestem, pedig légvonalban 600 méteren belül van a Magasház és a Pius templom, ahonnan már vannak adatok, de innen még nem volt. Most már van! :)

Búbos - fenyves cinegeles

Völgyi Sanyi barátom még októberben felfedezett egy vegyes, telelő cinegecsapatot a Mecsek egy fenyvesfoltjában. Nem volt rest beetetni őket és lest építeni fényképezésükhöz. Buzgalmának legfőbb oka a csapat különleges és errefelé igen ritka tagjai, a búbos cinegék voltak. Most végre, többszöri unszolás után elrángatott magával (nem mintha bármi ellenérzésem lett volna), hogy én is lefotózhassam a madarait . Nagy élmény volt a vegyes csapat fergeteges nyüzsgését figyelni az etetőn (búbos, fenyves, barát, szén, kék cinege és a be-betérő vörösbegy)! Mondjuk fotózni nem volt annyira egyszerű a villámként cikázó tollgombócokat, borult, ködös időben, 1/20 -1/50 másodperces záridővel. De azért sikerült!

Köszönet a kitartó cinegepásztornak! :)

Nagy-mély-völgy és Meleg-mány, azaz vízesések megint

A hirtelen jött felmelegedés hatására a befagyott vizek életre keltek, a gyalogutak pedig sártengerré váltak, de így is megérte a késő délutáni kirándulás. A Lapisról Árpádtetőre vezető úton leparkolva, Nagy-mély-völgyön ereszkedtünk le, majd onnan a Meleg-mányi-völgyön tértünk vissza a kocsihoz. Mire leértünk, a koszos vaddisznókonda csak jelenthetett nekünk, olyan sárosak voltunk. De az olvadékvizektől felduzzadt patakok kárpótoltak a kis kellemetlenségért.

Sajnos mivel elég későn indultunk, igyekezni kellett, hogy mindent láthassunk, így a fényképezésre csak kutyafuttában volt alkalom, állványt sem állítottam, hogy ne kelljen pakolászni, csak a stabilizátort teszteltem erősen. Így is, mire a meleg-mányi nagy mésztufavízeséshez értünk, szinte teljesen sötét volt, ami látszik is a kép minőségén.

Mecseki vízesések - télen 2.

Kis adalék a múltkor bejárt szurdokvölgy akkor kimaradt oldalágából.

Napfogyatkozás

A mai napfogyatkozásból nekem igen kevés jutott, ezer okból. Éjszakai ügyelet után lelépve a Misina felé vettem az irányt, gondolván az biztosan kilóg a várost borító ködszutyokból. Így is volt, csakhogy mire felértem, a felhők ügyesen eltakarták a napot. Az utolsó kilométeren kibújva a köd fölé, már láttam az elfogyó napkorongot, de sajnos én bolond nem álltam meg azonnal, hanem "majd a jobb helyről...". Így jártam!
A Misináról szemléltem, hogy a Tubesen még süt a nap (a másik választható helyszín volt), aztán néhány vállalkozó szellemű sorstárssal elkezdtünk versenyt futni a borulással. A felhők nyertek.
Hosszas fagyban toporgás után (hátha előbújik) a fogyatkozás vége előtt három perccel végre kilesett a Nap egy lyukon a felhők közül (balról alig láthatóan csorba még).

Bár várakozás közben kellemes társaságom volt (az őzek), azért nem volt túl szívmelengető a -8 fok.

Aztán ahogy jött, a Nap el is tűnt a felhők között.

Mecseki vízesések - télen

Fagyott vízesések fotózásához ideális idő van, csak legyen aki kibírja. Na mindegy, felkerestem a júniusban fényképezett szurdokvölgyet, hogy készüljön néhány téli kép is.

BirdPhotography.Hu

Látogass el megújult oldalunkra!

Pirítógyökér

Rövid témakereső erdei séta során találtam ezt a fára tekeredő pirítógyökér indát.

Szezonnyitó

Végre sikerült eljutnom a Szársomlyóra, hogy hajnalmadarásszak egyet és megnézzem, az elmúlt néhány napos hideg megtette-e pezsdítő hatását a magyar kikericsekre.
A hajnalmadár rövid keresgélés után természetesen a szokott helyen előkerült, miközben egy készséges őszapó csapat szórakoztatott zajos közelségével.

A kikericsek már bontogatják virágaikat, ugyan nem nagy számban, de már van néhány szép modell mindkét színváltozatból.