Kikerics és még sáfrányok

Az elmúlt pár napban felkerestem a magyar kikericseket és még sikerült a virágzás legvégéből elcsípni néhány szép növénykét.

Mindkét illír sáfrány lelőhelyen is körülnéztem és szebbnél szebb virágokat találtam.

Tavaszodik

Mégiscsak itt a tavasz, legalábbis az illír sáfrányok szerint biztosan.

Májvirág és "Aki a virágot szereti...", nagy az Isten állatkertje

Reggel utánanéztem a májvirágoknak a kedvenc helyemen és találtam is kinyílt virágot, mind az egyetlen egyet. Mikor ráleltem még majdnem csukva voltak a szirmai, de a kellemes napsütésben szinte szemmel látható sebességgel tárulkozott ki, teljes szépségében.

Miután eleget foglalatoskodtam ezzel az egy szál virággal, lejjebb ballagtam, hogy meglátogassam az általam ismert két babérboroszlán tövet. Szörnyen elkeserített amit találtam, mert a nagyobbik növénynek mindössze durván letört csonkját találtam, a földből feltépett gyökerekkel.

Valami ökörbaromállat annyira szerette a virágot, hogy nem is tudott hazamenni nélküle! Hogy az ilyen szellemi toprongy miért nem tud megmaradni a plazában, ahol kevesebb kárt okoz a létezésével, azt nem tudom. Persze ismeretlen virágrajongónknak azzal az irgalmatlanul csökött értelmével nyilván halvány fogalma sincs, mi a búbánatos nyavalyát vitt haza az összkomfortos barlangjába, hogy holnapután kidobja, mert elfonnyadt!
A gyalázatosan helybenhagyott csutakot visszanyomkodtam a földbe, a feltépett gyökereket visszatakartam, hátha van olyan szerencsénk, hogy életben marad a tő és kihajt újra.
Hogy ne dühöngéssel végződjön a nap, délután felhívott egy barátom, mondván túrázás közben valami sáfrányfélét talált a Mecsekben, tudok-e róla és melyik faj lehet? A leírás alapján illír sáfrányban maradtunk, amiről két óra múlva személyesen is meggyőződtem, némi képi dokumentum készítése közepette.

Nagy valószínűséggel ez a néhány tő is valami buzgó vadvirágkertész által került oda, akárcsak a babérboroszlán, de ha már ott van, örüljünk neki!

Kikericsek, sáfrányok

Magyar kikericset fényképezni mentünk kora reggel a Szársomlyóra, bár az ígérttel szemben a felhőzet egyáltalán nem mutatott semmiféle változékonyságot, végig kitartóan borult volt az ég. De ez igazából nem nagyon zaklatott fel senkit. Ugyan volt egy pillanat, mikor a nap egy vékonyabb felhőfolton áttekintve, már-már majdnem kisütött, ekkor mindenki egyszerre kapta fel a fejét: Na, ez már sok lesz!!!
Szerencsémre újból Canon-os többség jött össze, így alkalmam adódott egy Sigma 180/3,5 EX makróobjektívet kipróbálni.

Miután a kikericseket "meguntam", feljebb ballagva a hegyen megnéztem, hogy állnak az illír sáfrányok a virágzásban. Még csak indulóban vannak, de azért voltak már szépen kinyílt virágok jócskán.

Mellesleg a virágokkal bíbelődő fotósokról is készült néhány kép. Az elsőn a téma iránti mérhetetlen alázatot szemléltetném, a másodikon az "ágyúval verébre" szólást illusztrálhatnánk, a harmadikon nem duzzog az illető, hanem az egérmozit lesi, eltalálta-e az élességet és az expozíciót. :)

Sumony, március. Meg az ilyenkor "szokásos" kakasmandikó.

A kellemesen napos, bár elég hűvös idő ellenére a madaraknál is tavasz van! Énekeltek a csilpcsalpfüzikék, a mezei pacsirták, jöttek-mentek a bíbicek és egy piroslábú cankó kiáltozott fél délelőtt a tavak felett. Két rétisas rendezett légibemutatót, a harkályok veszettül doboltak, a kercerécék feje majd leesett a hevesen bólogatós udvarlásban.
A lecsapolt III. tó tocsogóiban, vagy 200 barázdabillegető és 80 nádi sármány társaságában kotorászó bütykös hattyúk között egy nyakgyűrűs ismerőst találtam. Az FM69-es "rendszámot" viselő, 2000-ben Lengyelországban, másodévesként jelölt madárral már találkoztam ugyanitt 2006 szeptemberében. A múlt hónapban Laczik Dénes látta őt Almamellék mellett egy halastavon, akkor került elő a "kórelőzménye", amiben nem kevesebb mint 12 baranyai adat szerepel, ebből 9 Sumonyból.

A vízimadaras bejárás után felkerekedve elkísértem néhány fotós ismerősömet a közeli kakasmandikós erdőbe, ahol mindenki nekiállt saját elképzelése megvalósításának. Én eközben szépen végiglátogattam őket és sorban kipróbáltam objektívjeiket (Canon 100/2,8 macro, Sigma 150/2,8 macro és Sigma 50-500/4-6,3), mert szerencsére Canon-os többség volt.

Késő délután még tettünk egy családi sétát a magyar kikericsek és az illír sáfrányok felé, mert a többiek idén még nem látták őket. Móni találta ezt a mohapárnában növekvő bimbós sáfrányt.

Újabb virágok a hegyről

Napsütéssel indult a nap, de a hajnalmadárnak nem volt kedve modellkedni. Énekelt egy strófát, de mire összeszerkesztettem a fényképezőgépet a spektívvel, úgy eltűnt, hogy elő sem került míg ott voltam. Mikor elindultam fel a hegyre virágot szedni - természetesen kizárólag átvitt értelemben :) - igen gyorsan beborult az ég. Majdnem visszafordultam, de ha már egyszer ott voltam. Útközben az erdő alját borító hóvirágok elcsábítottak néhány kép erejéig.

Feljebb aztán meglettek a ligeti csillagvirágok, helyenként tömegesen szerénykedve az aljnövényzetben. Közben a felhők tovarohantak, újra kisütött a nap. Még jó, hogy maradtam az eredeti tervnél.

A közelben kevésbé szerény virágok is nyílnak. Egy eléggé szűk területen, a legutóbbi számlálás szerint, közel ötszáz tő illír sáfrány virít.