Télvégül

Az etetős szezon záró akkordjaként, végre a kis idegbajos örökmozgó, sohasem a jó helyre ülő őszapó is megajándékozott néhány elfogadható képpel!

Sajnos ezt nem mondhatom el az etetők szürke eminenciásáról, a mindig csendben, lopva érkező, csak a földön szedegető, szerény kis erdei szürkebegyről. Erről a madárról, bármennyire is szeretném, még egyetlen fotográfiailag értékelhető képem sincs, most is csak az etető alatt, a betonon szedegetve kaptam el egy dokumentumkép erejéig.

Még mindig a tél

Továbbra is kitart a tél, még nem fogyott ki odafent a hókészlet. Szerencsére a madáreleség tartalékaim is kitartanak, mert folyamatos rá a kereslet.

A tél feltámad

A rövidke jó idő után a tél újult erővel támadott ránk, ami kissé visszavetette a tavaszi hangulatot, viszont újból fellendítette az etető forgalmát.

Végre régóta incselkedő látogatóm, a közép fakopáncs is hajlandó volt a megfelelő helyen pózolni!

Még húzza a tél

Még jelentős forgalmat bonyolít az etető, bár semmi különössel nem szolgált, csak a "hagyományos" fajok jönnek, mennek:

nagy fakopáncs,

 zöldikék,

széncinege.

A "Magasházon" telelő hajnalmadarat pedig nem csak látnom sikerült végre, hanem lencsevégre kapnom is! Ugyan a környezet nem annyira esztétikus, de talán a madár ellensúlyozza kissé.

Még mindig nem az igazi...

... a mozgás az etető körül, de a szokásos fajok mellett most megjelent egy közép fakopáncs is, talán ha rendesen ide szokik még lehet belőle valami.

Búbos

A kezdeti fellendülés után az etető eddig nem hozott sok érdekes pillanatot, hacsak ez a szél által alkotott búbos szajkó nem számít annak. De még nincs vége... :)

Jön a tél

Kezdődik az etetős szezon, újra berendeztem a nappali ablaka előtt az ingyenkonyhát. A hálás kosztosok pedig ingyen modellt állnak az objektívem előtt.

Az errefelé ritkaságnak számító házi veréb,

 az örökké idegesen száguldó barátcinege,

 a csuszka,

 a széncinege

 és a leggyakoribb vendég a mezei veréb.

A nap utolsó sugara

Mielőtt lebukott volna a Jakab-hegy mögé, utolsó sugarával a Nap megvilágította ezt a vacsorára érkező kék cinegét. Ez egyúttal az etetős szezon alkonya is lesz, mert már egyre kisebb a forgalom.

Rács #2

A rácsos veréb terv második része, immár nem havas, hanem színes háttérrel és sokkal jobb fényben. Nem maradhat ki azonban az égre leső veréb és a béna meggyvágó sem, ahogy elejti a magot. Meg a kék cinege sem, mert csak.

Csízek

Csízekből is mozgott az etető körül egy-két példány és többnyire a földre szórt eleséget szedegették, kevés esélyt sem adva a fényképezésre. Most, a szezon végére érkeztek meg nagyobb létszámban, így többször fordultak elő a beszálló ágakon.

Ugyancsak ilyen mumus volt a vörösbegy, az sem akart rendesen beülni, de most még pózolt is!

Harninc perc

Délután volt egy fél órám az ablak előtt, ez lett belőle.

A karvaly

Minden alkalmas helyen állított madáretető közelében megjelenik az énekesek tömörülését kihasználó vámszedő, a karvaly. Nincs is ebben semmi hiba, ez a természet rendje, áttételesen őket is etetjük. Nálam is járt már számtalanszor, de ma végre jókor jött és jó helyre ült, az ablak elé! Sajnos nem maradt sokáig, de azért így is született néhány kép róla.

Természetesen a ragadozó látogatása előtt és után zavartalanul folyt a hétköznapi élet az etetőn.

A földre hullott magokra pályázó mezei verebek rendszeresen a kerítést használják beszállóul, ez adta az ötletet, hogy ebből is ki kéne hozni valamit. Íme:

Újabb látogatók

Hiányos a setup az etetőnél, ma kiderült, hogy nem mindenki szeret valaminek a csúcsára ülni! Azért annyira nem lepett meg, csak az építkezésnél megfeledkeztem a pintyekről. Így az erdei pinty csak a korláton ülve sikeredett.

A cinegék továbbra is lelkesednek a fatönk oldalára kent vajért, nem átallanak akrobatikus mutatványokat előadni, hogy hozzáférhessenek.