A mostani téli szezonban nagyon kevés időt töltöttem madarászattal és fotózással, a hajnalmadaras bányát is csak egyszer látogattam meg. Ezt úgy látszik a hajnalmadár tűrhetetlennek találta.
Délutáni szórakozás gyanánt a sógoromat vittem be a munkahelyemre (pécsi I. sz. klinikai tömb, ismertebb nevén 400-ágyas klinika), hogy egy mellkasröntgent készítsünk és nézzünk némi laborértéket, mert csak nem akarja abbahagyni a köhögést. Az ügymenet gyorsítása végett felvittem a vérmintát a laborba, a klinika hetedik emeletére (igazából kilencedik szint). Miután átadtam, kiléptem a teraszra, mondván "de szépen süt a késő délutáni nap!". Mit látok a szomszédos épületszárny nyugati falán 15-20 méterre , a langyos napsütésben sütkérezni? Egy hajnalmadarat! Távcső, fényképezőgép a kocsiban, kilenc emelettel lejjebb! Éppen hogy jól megnézhettem, mikor felreppenve eltűnt az épület teteje felett. Na itt eddig még sosem kerestem, pedig légvonalban 600 méteren belül van a Magasház és a Pius templom, ahonnan már vannak adatok, de innen még nem volt. Most már van! :)
Szia,
VálaszTörlésgondolom, a gyönyörűség mellett bosszantott is a késségek távolsága!
Az a baj ha én ráakadok egy ilyen gyöngyszemre akkor nem akarok tovább dolgozni...
Hajrá meglepetések!!
P.Zsolt
Nem hiszem el, hogy egész télen kerülgettem a Magasházat és nem sikerült meglátnom, közben itt volt a saját laborom mellett! Mázlista!
VálaszTörlésL. Ibolya