Hűs hajnal

Dermesztő 23 fokos hajnali hőmérsékletben indultam napkelte előtt jóval, hogy elfoglaljam sátramat a tóparton, hátha végre történik valami ott is. De nem. Annak ellenére, hogy távolabb azért volt madár, mindössze két fiatal és egy öreg szárcsa jött felém, utóbbi tollászkodott is nekem egy keveset. Leírhatom, hogy ez a projekt alaposan bebukott, de sebaj, szokott ez így lenni, ebben az üzletágban! :)

Sátorozás

A kora délutánt sportolással töltöttem. Tereprendeztem, majd lessátrat állítottam a Pellérdi-halastavon, majd Sanyi barátom kicsit odébb álló tóparti lese körül irtottam gyékényt. A kellemes harminc-sok fokos napsütésben inkább éreztem túlélési próbának, mint pezsdítő testmozgásnak. Hazaérve ledöntöttem jó 2 liter hideg mindenfélét, pótlandó a veszteséget, majd kiheverve a hősokkot, estefelé kimentem megnézni milyen mocorgás van a sátor környékén. Mivel Csabi barátunk éppen előttem evezett be a tó szigetén álló leséhez takarítani, szétzavarva amit lehet, így rajta kívül nem sok mindent láttam a sátorból.

Na jó, ez nem teljesen igaz, mert járt arra egy szárcsa, akire rá is lőttem, de minek?

Csabi távoztával vártam, hogy majd megélénkül a forgalom, de persze nem így lett. A végén már unalmamban a gyékényes tükörképével kezdtem el kísérletezni.

A tavi les

Sanyi barátom összeütött egy egyszemélyes tóparti üveges lest, ahol néhány nagyon inspiráló fényképet készített. Persze azonnal hívott, hogy én is próbáljam ki, amire eddig nem került sor, de most végre. Késő délután foglaltam el a helyem és fél óra múlva meg is indult az élet az előttem elterülő kis tisztáson. Récék, szárcsák, kis vöcskök és egy guvat mozgolódott, néhányukról még kép is született.