Zivatar után

Mint azt nemrég említettem, a zivatarokat messziről szeretem! Így egy Gyékényesen töltött kellemes nap után, a felhők gyülekezését látva, összepakoltunk és elindultunk haza. Már majdnem Csurgón jártunk, mikor az ég alja és a felhők a lebukó nap fényében felizzottak, tüzes fénnyel megfestve a tájat. Satufék, éles forduló, padlógáz vissza a tópartra. Íme:

Nyers energia

Szeretem a zivatarfelhőket! Elázni utálok, így én csak távolról szeretem nézni őket. Pillanatonként változó formáikkal, jó fényben gyönyörűek tudnak lenni. Persze mikor a bennük halmozódó erők elszabadulnak és az emberfia alulról szemléli őket, nem biztonságos távolból, akkor már nem annyira szépek, de hát ilyen a természet.
Az első kép jobb alsó negyedében van egy kicsi szenzorpiszoknak látszó valami, ami nem az, hanem a felhő előtt köröző rétisas. Segít érzékeltetni kicsinységünket!

Zivatar születőben