Még mindig a tél

Továbbra is kitart a tél, még nem fogyott ki odafent a hókészlet. Szerencsére a madáreleség tartalékaim is kitartanak, mert folyamatos rá a kereslet.

Jön a tél

Kezdődik az etetős szezon, újra berendeztem a nappali ablaka előtt az ingyenkonyhát. A hálás kosztosok pedig ingyen modellt állnak az objektívem előtt.

Az errefelé ritkaságnak számító házi veréb,

 az örökké idegesen száguldó barátcinege,

 a csuszka,

 a széncinege

 és a leggyakoribb vendég a mezei veréb.

Rács #2

A rácsos veréb terv második része, immár nem havas, hanem színes háttérrel és sokkal jobb fényben. Nem maradhat ki azonban az égre leső veréb és a béna meggyvágó sem, ahogy elejti a magot. Meg a kék cinege sem, mert csak.

Harninc perc

Délután volt egy fél órám az ablak előtt, ez lett belőle.

A karvaly

Minden alkalmas helyen állított madáretető közelében megjelenik az énekesek tömörülését kihasználó vámszedő, a karvaly. Nincs is ebben semmi hiba, ez a természet rendje, áttételesen őket is etetjük. Nálam is járt már számtalanszor, de ma végre jókor jött és jó helyre ült, az ablak elé! Sajnos nem maradt sokáig, de azért így is született néhány kép róla.

Természetesen a ragadozó látogatása előtt és után zavartalanul folyt a hétköznapi élet az etetőn.

A földre hullott magokra pályázó mezei verebek rendszeresen a kerítést használják beszállóul, ez adta az ötletet, hogy ebből is ki kéne hozni valamit. Íme:

Vadlúdsokadalom ölyvvel és rókával

A tatai Vadlúdsokadalom alkalmából kerekedtem fel hajnali négykor, de titkos vágyam Zsolt barátom rókája volt, aki az ölyvek kosztjára szokva látogatja a lest. Bár az ide látogató egerészek sem hagytak teljesen hidegen. Az idő ugyan csúful borús, szottyos volt, fényt nem sokat láttam, de így is nagy élmény volt. (Köszönöm Zsolt!)
Elsőnek a nagyon vártak közül az ölyv jött, alig tucatnyit exponáltam rá és el is ment, többet vissza sem jött, de sebaj, ott maradt a kártyán!

Aztán megjött a koma is, ráadásul többször is vissza nézett és beült a befagyott itatóba egy-két vágatlan portré erejéig.

A fentieken kívül szép számmal voltak énekesmadarak is, főleg mezei verebek és cinegék, de jött többek közt csuszka és vörösbegy is.

Délután persze ellátogattam a Vadlúdsokadalomra is, ahol vadlúd az nem volt oly nagy sokaságban, de mindenki várta az esti behúzást, hátha az valamelyest látványosabbra sikerül. Sajnos az sem sikerült túl fényesre.

Amúgy a Sokadalom lényege már régóta inkább a népszerűsítés és a szemléletformálás, nem annyira az éppen akkor látható madarak, azok nélkül is épp elég népszerű ez a jókora tömeget mozgató rendezvény.

Megint nyüzsgés van

Ismét havazik, ismét jönnek a tollasok a terített asztalra. Már a fenyőpintyek is seregestül jönnek.

Nem ette meg! (A kutya a telet)

A beígért hideg és havazás megjött, visszahozta a nyüzsgő kosztosokat az etetőre.

A nappali ablaka mögött foglaltam helyet és onnan készítettem néhány képet az ingyenkonyha vendégeiről.

Zsibvásár az etetőn

A hó és a hideg megérkeztével megélénkült az élet a nappali ablaka előtti madáretetőn. A képek csak úgy az ablakon keresztül (nem optikai minőségű üveg), illusztráció gyanánt készültek. Az elsőn zöldike, mezei verebek és meggyvágó, a másodikon pedig egy fenyőpinty látható.