Még mindig a tél

Továbbra is kitart a tél, még nem fogyott ki odafent a hókészlet. Szerencsére a madáreleség tartalékaim is kitartanak, mert folyamatos rá a kereslet.

Jön a tél

Kezdődik az etetős szezon, újra berendeztem a nappali ablaka előtt az ingyenkonyhát. A hálás kosztosok pedig ingyen modellt állnak az objektívem előtt.

Az errefelé ritkaságnak számító házi veréb,

 az örökké idegesen száguldó barátcinege,

 a csuszka,

 a széncinege

 és a leggyakoribb vendég a mezei veréb.

Vadlúdsokadalom ölyvvel és rókával

A tatai Vadlúdsokadalom alkalmából kerekedtem fel hajnali négykor, de titkos vágyam Zsolt barátom rókája volt, aki az ölyvek kosztjára szokva látogatja a lest. Bár az ide látogató egerészek sem hagytak teljesen hidegen. Az idő ugyan csúful borús, szottyos volt, fényt nem sokat láttam, de így is nagy élmény volt. (Köszönöm Zsolt!)
Elsőnek a nagyon vártak közül az ölyv jött, alig tucatnyit exponáltam rá és el is ment, többet vissza sem jött, de sebaj, ott maradt a kártyán!

Aztán megjött a koma is, ráadásul többször is vissza nézett és beült a befagyott itatóba egy-két vágatlan portré erejéig.

A fentieken kívül szép számmal voltak énekesmadarak is, főleg mezei verebek és cinegék, de jött többek közt csuszka és vörösbegy is.

Délután persze ellátogattam a Vadlúdsokadalomra is, ahol vadlúd az nem volt oly nagy sokaságban, de mindenki várta az esti behúzást, hátha az valamelyest látványosabbra sikerül. Sajnos az sem sikerült túl fényesre.

Amúgy a Sokadalom lényege már régóta inkább a népszerűsítés és a szemléletformálás, nem annyira az éppen akkor látható madarak, azok nélkül is épp elég népszerű ez a jókora tömeget mozgató rendezvény.