Zengővárkony

Délután sétáltunk a lányokkal Zengővárkonyban. Haldokló szelídgesztenye fa és erdei iszalag kusza termésével a gesztenyésből.

Érdeklődő házi veréb és egy ágas-bogas balkáni gerle kompozíció a faluból.


Muskátlis tornác és egy jópofa cégér.


Végül egy hangulatkép alkonyi fényekkel és őszi színekkel, "inspired by nature".

Európai Madármegfigyelő Nap 2009

Ismét a Pellérdi-halastavak partján töltöttünk el egy egész Európai Madármegfigyelő Napot, az érdeklődők meglehetősen szűk körében. Madarászatilag elég kellemes nap volt, egész nap jöttek-mentek a rétisasok, volt némi partimadár is, a kiszáradó tavaknak köszönhetően és persze csőstül jöttek a bokrosokban a vonuló énekesmadarak.

A nap sztárja egy ezüstlile volt, amelyik végigjárta az összes iszappadot, körbemutogatva magát mindenkinek.

Mikor elfogytak a vendégek, beballagtam a II. tó félszigete körül kialakult széles iszappadra, esetleg alkalmatos fotós leshelyet keresve. Elég ígéretesen fest a hely, így hirtelen felindulásból beültem egy bedőlt fűzfa mellé és be is jött egy barázdabillegető, amint a legyeket hajkurászta a parton.

Amúgy néhány órával előbb egy rétisas pont ott a rejtekhelyem előtt csapott le a sekély vízbe és el is vitt egy termetes halat. Ennek nem csekély szerepe volt a hely kiválasztásában, de sajnos hiába.

Falkusz

A minap érdekes kérdéssel fordult hozzám valaki! Miért nevezem én a hajnalmadarat falkusznak?
Íme az okfejtés:

Azért falkusz, mert
1.) a falon kúszik (magashegyi faj, sziklafalak repedéseiben fészkel, sziklákon keresi táplálékát és télen nálunk is kőbányákban, templomokon és más magas épületeken tűnik fel), ez már önmagában is elég volna, de
2.) a fakuszok rokonságához tartozik, alkatában és viselkedésében erősen emlékeztet rájuk,
3.) angol neve, a wallcreeper, egy az egyben falkúszót jelent (bár ez nem igazán játszott szerepet a névadásban).
Fentiek összegződéséből származik az általam alkotott falkusz név.
Remélem egyszer majd ezt feljegyzik valahol! :)

A legérdekesebb az egészben talán az érdeklődő személy neve, ami az itt (természetesen az ő engedélyével) idézett üzenet végén olvasható.

> Szia!
> Bocsánat, hogy itt írok, és nem a honlapodon, ott nem
> szeretnék ilyen kérdéssel előrukkolni. De rendkívül
> érdekelne, hogy a Hajnalmdarat, mért nevezed Falkusznak.
> Már a tanítványaim is felfedezték. Egyik szakom biológia,
> bár állattanból gyenge vagyok. Ha nem probléma
> korrepetálnál egy- két sorban?
> Üdvözlettel: Falkusz Mária

Na így már tökéletesen érthető a kíváncsiság!

Itatós délután

Két órát töltöttem az itatóm mellett, amit már július vége óta használnak a madarak, csak nekem nem volt még alkalmam a rendeltetésszerű használatára. Rögtön megmutatkozott, hogy számos dologban kell még csiszolgatni a technológiát, de azért így is működik, úgy ahogy. A fekete rigó és a nagy fakopáncs mai termés.

Az örvös galamb és ez a kissé szakadt, fiatal erdei pinty pedig pont egy hónapja, az első kísérletezés alkalmával jött be.

Canon-os játszóház

Ma a Fotoplus-ban (Árkád) Canon termékbemutatót tartottak, ahol volt alkalmam kézbe venni és kipróbálni az új Canon EOS 7D vázat és a Canon EF 100mm f/2.8 L IS USM Macro objektívet. Persze több másik mellett, de engem ezek érdekeltek igazán. Na nem mintha bármilyen reális vágyat táplálnék velük kapcsolatban. Mivel ajándékba nem adtak semmit, csak ezt a hang illusztrációt hoztam magammal, ahol nem a nagymamám varrógépe darál, hanem a 7D gyártja sorozatban a képeket és csak azért hagyja abba, mert ennyi idő alatt megtöltötte a 256 MB-os CF kártyát. Másikat meg nem voltak hajlandók beletenni, akárhogy is kapacitáltuk.
Holnap is be fogok nézni, mert akkor a Nikon képviselői hozzák el legújabb kütyüiket, hogy a népnek legyen miről álmodozni. Majd erősen koncentrálok, hogy el ne csábítson a sötét oldal! :)

Kikerics és hímestojás /Míves Tojás Gyűjtemény/

Reggel kerültem egyet Siklós alatt őszi kikerics nézőben.

Délután pedig Zengővárkonyban sétáltunk és megnéztük a Míves Tojás Gyűjteményt, ahol több ezer gyönyörű, különbözőképpen díszített tojást csodáltunk meg.

Engem különösen az állatábrázolásokkal ékesítettek ragadtak meg, de a többi is mind mesteri darab.

De a legszebb mind közül ez a strucctojásra festett fülesbagoly portré volt. Ráadásul ez még meg is vásárolható.

Sumony, szeptember

E havi halastavi körutam az ilyenkor szokásos eredményt hozta, kisebb egyedszámokkal, de elég változatos fajfelhozatallal. Sikerült az egyetlen kis kárókatonáról egy nagyon távoli és talán nagyon gyenge képet készíteni. :)

Majd egy köröző karvalyról egy-két hasonlóan nagyon közepes képet.

Majd ezek után, képészeti hiányérzetemtől hajtva egy gyalogbodzával és egy kökénybokorral vesződtem egy kicsit.

Végezetül pedig találkoztam a nagy kócsagok dalárdájával és karmesterükkel, amint a réten próbáltak. Az ott jobbról, a karmester mögött talán a rendezvényszervező lehet? :)

Napszentély

Kirándultunk egyet a Magyarhertelend mellett épült, fent nevezett kilátóhoz. Sajnos a várakozásainkat alulmúlta a rendezetlen, feldúlt környezet és az oda vezető út melletti hatalmas trágyadomb. :(
A kilátásnak viszont semmi baja sincs, azért érdemes mégis arra kerülni.

Hortobágy, Madarászfutam és sok más egyéb

Csütörtökön este indultunk a Hortobágyra, ahol mindjárt elég szerencsétlenül indultak a dolgok. Először is Soltvadkerten a Korona cukrászda este tízkor már zárva volt, így kimaradt a kötelező fagylaltozás. Röviddel éjfél után, Nagyivántól a 33. út felé tartva, egy az úton heverő nádlevélnek tűnő valami megelevenedett és felreppenő lappantyúként csapódott az autó elejének. Hiába haladtunk meglehetősen lassan a hajmeresztően kátyús út miatt, a madár nem élte túl a találkozást. Ráadásul később még az eső is eleredt, kétségessé téve a következő nap eredményességét. Szerencsére hamar el is állt, így Palánkai Zsolttal békében vonultunk be hajnalban az ohati kiskárókatonás lesbe, egésznapos fotózásra.

A les előtti náddal körbezárt tavacskán nem volt nagy zsúfoltság, de azért egész nap folyamatosan volt mit nézni és fényképezni, a kis vízicsibétől a jégmadáron át a vidráig.

Szombat reggel kilenckor vette kezdetét a Madarászfutam. Az újabb éjszakai eső után kellemes, bár a kívánatosnál szelesebb időben zajlott a fajvadászat. A szél miatt napközben meglehetősen kevés énekesmadárral találkoztunk, viszont kora délután a keletre eső puszta felett fenséges ragadozó felvonulás kárpótolt minket. Egy óra alatt sikerült megfigyelni a gyakori fajok mellett számos réti sast, egy békászósast, pusztai ölyvet, karvalyt, kerecsen- és kabasólymot.
Este a máskor nehezen összevadászott egy szál kuvik helyett egyből hármat is találtunk, ráadásul egyikük mindjárt hangos kiáltozással adott hírt jelenlétéről.
Vasárnap reggel sikerült begyűjteni a hiányzó énekesek nagyját, így végeredményben a 114-es listánk az ötödik helyre volt elég.
Eredményhirdetés után indult a szokásos havasi lile túra. Egy félreértés miatt nem az optimális úton mentünk, így került szem elé már Angyalházán, az út menti vadrózsabokor aljában sziesztázó lappantyú. A találkozást Kiss Tamásnak köszönhetjük, aki menet közben szúrta ki az egyik alsó ágon mozdulatlanul lapuló madarat! Ez az egyed túlélte a velem való találkozást!
Rövid pusztai keresgélés után Szilágyi Attila rátalált a lilékre és miután mindenki kedvére megnézte őket teleszkópon át, elindult az elszánt fotósok kis csoportja, hogy közelebbről lencsevégre kaphassa őket. Hosszas laposkúszás után, magunk előtt pakolgatva a felszerelést, végre elég közel jutottunk és jó ideig fényképezhettük a tollászkodó, ide-oda bóklászó madarakat.

Az legelszántabb lilézők csoportját Kókay Bence örökítette meg, az ő jóvoltából mellékelem az alábbi pusztai életképet.

Innen már a szétszéledő társaság többfelé indult, de mi az idefelé vezető útvonalon mentünk vissza, hátha... És igen, a lappantyú még mindig ugyanott lapult, ahol előzőleg Tamás észrevette. Összevártuk a telefonon értesített érdeklődőket és miután itt is mindenki eleget látott már a távcsőben, elindult a fényképészeti közelítés. A lusta jószág türelmesen hagyta, hogy öt-hat méterről fotózzuk, csak akkor szakadt el a cérna, mikor elkezdtünk oldalazni, hogy a farkát keresztező fűszál kikerüljön a képből. Ekkor felszállt és átköltözött egy ötven méternyire álló akácosba. De tulajdonképpen már így sem megvetendő zsákmányt és élményt szolgáltatott nekünk, megkoronázva a jól sikerült hétvégét!

Jön az ősz!

Legalábbis a vadszőlő termése már megérett. Még szebb lesz majd később, vörös levelekkel, de akkor már nem lesznek szépek a bogyók.

Szigorúan őrzött sirályok

A múltkori balatonszemesi strandlátogatáskor kinéztem egy hullámtörőt, amin számtalan sárgalábú sirály múlatta idejét és elég nyugodtak voltak, ha a víz felől közelítettem feléjük. Kis dilemmát okozott, hogy rájöttem, a kőgát a balatonöszödi kormányüdülő kikötőjéhez tartozik, ezért annyira nyugodt hely. Hoppá! De sebaj, azért kipróbáltam, mennyire bizalmasak azok sirályok? Sajnos annyira nem, mint szerettem volna, de szerencsére mások sem viselkedtek ellenségesen! A strandlakók kicsit bután néztek, mikor vállamon az állványra szerelt cókmókkal besétáltam a hasig érő vízbe, de hát ez az ő bajuk. :)

Sumony, augusztus

A tollas jószágok semmi érdekeset nem hozó számolgatása mellett a repdeső mindenfélék lencsevégre kapkodásával töltöttem a délelőttöt. Menet közben jött likra a vörös gém

és a kis kócsag.

Egy jó órányi kísérletezés eredményeként fattyúszerkőről

és dankasirályról sikerült készíteni néhány képet.

Már kifelé indulva, a hátam mögül hallottam meg egy bütykös hattyú szárnycsapásait és mert a gép éppen kézben volt, sikerült elcsípni a felettem áthúzó madarat, pont mikor előzékenyen behúzta a szárnya végét, hogy még éppen beleférjen a képbe.

A kép vágatlan, így sikerült. :)

101.

Kissé megkésve, de ma 101. fajként feliratkozott a kertlistámra a héja! Kezdettől fogva hiányoltam, de a feltételeknek megfelelő módon még nem sikerült megfigyelnem.
Három rikoltozva termikelő egerészölyvre figyeltem fel, majd hirtelen jelent meg egy negyedik madár, rátámadva az egyik ölyvre, na az volt a héja.

Kis héja és egyebek

Ha már arra felé jártunk, ellátogattunk a kis héják lelőhelyére, amit a helyi hivatalos természetvédelem "agyon titkosított" a madarászok miatt-ellen(?), a madarak védelme érdekében, holott a terület kiválóan áttekinthető egy igen közeli településre vezető közútról. Ez sokak számára, így számomra is kevéssé volt érthető, de hagyjuk! A pontos útbaigazításért köszönet a helyileg illetékes madarász barátomnak. A kis héjákat, a hímet és a tojót is, a nevezett út széléről, mindössze negyven perc alatt sikerült meglesni. Eközben a lakhelyükül szolgáló erdőfolt túlsó oldalán, a védelem jegyében, folyamatos traktorizált agrártevékenység zajlott, de hagyjuk.
Értelmes kép róluk nem született, csak távoli röpképek, melyek közül a legjobbat mellékelem. Aki hiszi, aki nem, ez egy kis héja! :)

A kirándulás érdekessége volt még odafelé egy útszéli fáról felugrasztott kígyászölyv és visszafelé néhány bamba mezei nyúl

és egy molnárgörény, aki előttünk kocogott át az úton, mintha ott sem lettünk volna.

Gölle - Balatonszemes

Fekete István szülőfalujában, Göllén jártunk és meglátogattuk az író szülőházában berendezett múzeumot.

A személyes tárgyak, kéziratok és számos könyve különböző kiadása megtekintése közben részletes beszámolót hallgathattunk életéről, kevésbé ismert tényekkel fűszerezve.

Ezután a rekkenő hőségben a Balaton felé vettük az irányt, hosszas vízben mártózás általi felfrissülés reményében. Balatonszemesnél értünk partot és estig ki sem jöttünk a vízből. Mikor a fürdőzők kezdtek hazaszállingózni és a part kiürült, egy jókora csapat szemtelenül bizalmas dolmányos varjú szállta meg a strandot, összeszedegetve a maradékokat, amit az emberek szanaszét hagytak. Az elmélyült kutatás közben néhányuk egészen közel engedett magához, még ha elég gyanúsan is viselkedtem, egyre közelebb oldalogva, időnként teleobjektívemet rájuk szegezve.