Kakasmandikó, kökörcsin, együttállás

Mozgalmas nap volt, délelőtt elzarándokoltam a kakasmandikókhoz, remélve, hogy még nem késő. Ebből a megfontolásból, az általam ismertek közül az északabbra fekvő, dombvidéki élőhely felé vettem az irányt és bevált!

A második napirendi pont a fekete kökörcsinek voltak késő délutáni fényben és ki sem merem mondani, meg ne szóljatok, naplementével. De zavar támadt az erőben és csak naplemente előtt röviddel értünk a tetthelyre, így mire megtaláltam a megfelelő alanyt, már csak egy szürkületi hosszú expós képre futotta.

A harmadik pont a Hold és két bolygó, a Vénusz és a Jupiter együttállása volt. Erről ugyan nem maradtunk le, de mivel napnyugta után durván kezdett hűlni, kiskorú kísérőm meg dideregni, így az emlékképek gyors begyűjtése után fel is kerekedtünk.

Sumony, március - a barátságos réce

Érdekes nap volt, két vörös kánya és egy barna, három rétisas, harminchét átrepülő daru, még néhányszáz lúd (főleg nagy lilik) és sokszázas réce csapatok, partimadarak a csapoláson...

A nap csúcsa mégis egy barátréce gácsér volt. Az egyik telelő medencében futottunk össze és óvatos közeledésemre (értsd fű alatt csúszás) nem kelt szárnyra, csak odébb úszott, majd megnyugodva vissza, sőt még pózolt is. Lehet, hogy sérült és azért nem szállt fel, de látszólag semmi baja nem volt. A lényeg, hogy hagyta magát fényképezni. Sajnos a magas part miatt nem tudtam eléggé leereszkedni hozzá, az ütős perspektíva kedvéért, de utólag jöttem rá, nem is biztos, hogy jobb háttér lett volna a túlsó part.

Őszapók

Úgy tűnik egy őszapó pár valahol a ház körül talált megfelelő helyet az építkezéshez, egyfolytában itt zajonganak és összeszednek minden szöszt.

Hunyor

Májvirágot kerestem, de azok még nem igazán erőltették a virágzást, így maradt ez az illatos hunyor.

A nap utolsó sugara

Mielőtt lebukott volna a Jakab-hegy mögé, utolsó sugarával a Nap megvilágította ezt a vacsorára érkező kék cinegét. Ez egyúttal az etetős szezon alkonya is lesz, mert már egyre kisebb a forgalom.

Rács #2

A rácsos veréb terv második része, immár nem havas, hanem színes háttérrel és sokkal jobb fényben. Nem maradhat ki azonban az égre leső veréb és a béna meggyvágó sem, ahogy elejti a magot. Meg a kék cinege sem, mert csak.

Csízek

Csízekből is mozgott az etető körül egy-két példány és többnyire a földre szórt eleséget szedegették, kevés esélyt sem adva a fényképezésre. Most, a szezon végére érkeztek meg nagyobb létszámban, így többször fordultak elő a beszálló ágakon.

Ugyancsak ilyen mumus volt a vörösbegy, az sem akart rendesen beülni, de most még pózolt is!

Harninc perc

Délután volt egy fél órám az ablak előtt, ez lett belőle.

Végre egy kis fény!

Ma végre nem a szokásos borús szutyok volt, hanem akadt némi rendes napfény! Ez mondjuk csak kora reggel és késő délután előny, mert a ház fehér homlokzata gyönyörűen deríti a témát. Napközben viszont világvége, mert délre néz az ablak.

A karvaly

Minden alkalmas helyen állított madáretető közelében megjelenik az énekesek tömörülését kihasználó vámszedő, a karvaly. Nincs is ebben semmi hiba, ez a természet rendje, áttételesen őket is etetjük. Nálam is járt már számtalanszor, de ma végre jókor jött és jó helyre ült, az ablak elé! Sajnos nem maradt sokáig, de azért így is született néhány kép róla.

Természetesen a ragadozó látogatása előtt és után zavartalanul folyt a hétköznapi élet az etetőn.

A földre hullott magokra pályázó mezei verebek rendszeresen a kerítést használják beszállóul, ez adta az ötletet, hogy ebből is ki kéne hozni valamit. Íme:

Újabb látogatók

Hiányos a setup az etetőnél, ma kiderült, hogy nem mindenki szeret valaminek a csúcsára ülni! Azért annyira nem lepett meg, csak az építkezésnél megfeledkeztem a pintyekről. Így az erdei pinty csak a korláton ülve sikeredett.

A cinegék továbbra is lelkesednek a fatönk oldalára kent vajért, nem átallanak akrobatikus mutatványokat előadni, hogy hozzáférhessenek.

A madáretető vendégei

Van néhány óriási előnye, ha az ember a saját házát használja fotólesnek. A gép csak ácsorog az ablak előtt az állványon, ha valami mozgalom támad csak odalépek és már nyomhatom is a gombot. Nem beszélve arról, hogy van fűtés és vizesblokk is, meg alacsonyak az utazási költségek!

Első bevetés

Lebonyolítottam az üzletet, megvettem az 50D-t, de azóta, hogy Pestről hazafelé a vonaton megismerkedtünk (nem kis feltűnést keltve a szétpakolt fotófelszereléssel), nem volt alkalmam igazán használatba venni. Na ma végre volt egy kis idő, hogy a nappali ablakában állványra tegyem és az ablak előtti etető látogatóira fogjam. Odakint viharzott a hó, fény semmi, az éhes kosztosok jöttek rendületlenül. Az első képek az új vázzal: