Mecseki leányok, persze csakis kökörcsin :)

Mivel tegnap már csak fekete kökörcsint találtunk a Villányi-hegységben, ma reggel a Mecsekben kerestem fel a leánykökörcsineket, itt most vannak a virágzás csúcsán.

A változóan felhős ég többször megtréfált, mire kieszeltem egy beállítást, addigra elment a nap, ha vártam a fényre akkor nem jött, ha továbbmentem rögtön mehettem vissza, mert előbújt a nap.

Defektes kockás kökörcsin, gólya nélkül :)

Reggel a gumisnál indult a nap, mert este tök lapos gumival értem le a mentőállomásra. Legnagyobb örömömre nem csak sima defekt volt, valami oldalról szúrta ki a gumit, így vulkanizálni kell. De hát ez van, ha az ember folyton az utak mellé jár!
Utána leszaladtam a Dráva partra, meglesni a kockás liliomokat, mikor lesz alkalmas az idő rájuk. Mindössze egyetlen kinyílóban lévő virágot találtam, a többi még bimbós volt, sőt rengeteg hajtáson még az sem volt.

Ilyenkor szoktam látni az első fehér gólyákat, de most ez sem jött be.
Délután visszamentünk a gumishoz, lecseréltetni a télieket nyárira, de előtte Mónival jó egy órát sétáltunk és hevertünk az Akasztófa-dombon a fekete kökörcsinek között

Medvehagymát vacsorára

Délután felmentünk az erdőbe sétálni Csenge lányommal, szedtünk egy köteg zsenge medvehagymát a vacsorához. Közben találtunk egy szép szúrós csodabogyó bokrot, amin még jócskán volt a tavalyi termésből. Hát ha már egyszer ott volt:

Bölcsőde a könyvespolcon

A könyvespolcok átrendezése alkalmából került elő ez a méretes, elnéptelenedett darázsbölcsőde a könyvek hátulján. Számszerint harminc kikelt bölcső. Ősz óta harmadszor kerül elő ilyen épületegyüttes nálunk. Egész nyáron békésen megfértünk a lakásban dolgozó ízeltlábú iparosokkal, nem is volt feltűnő, mekkora munka folyik a "színfalak" mögött. :)

Sumony, március. Meg az ilyenkor "szokásos" kakasmandikó.

A kellemesen napos, bár elég hűvös idő ellenére a madaraknál is tavasz van! Énekeltek a csilpcsalpfüzikék, a mezei pacsirták, jöttek-mentek a bíbicek és egy piroslábú cankó kiáltozott fél délelőtt a tavak felett. Két rétisas rendezett légibemutatót, a harkályok veszettül doboltak, a kercerécék feje majd leesett a hevesen bólogatós udvarlásban.
A lecsapolt III. tó tocsogóiban, vagy 200 barázdabillegető és 80 nádi sármány társaságában kotorászó bütykös hattyúk között egy nyakgyűrűs ismerőst találtam. Az FM69-es "rendszámot" viselő, 2000-ben Lengyelországban, másodévesként jelölt madárral már találkoztam ugyanitt 2006 szeptemberében. A múlt hónapban Laczik Dénes látta őt Almamellék mellett egy halastavon, akkor került elő a "kórelőzménye", amiben nem kevesebb mint 12 baranyai adat szerepel, ebből 9 Sumonyból.

A vízimadaras bejárás után felkerekedve elkísértem néhány fotós ismerősömet a közeli kakasmandikós erdőbe, ahol mindenki nekiállt saját elképzelése megvalósításának. Én eközben szépen végiglátogattam őket és sorban kipróbáltam objektívjeiket (Canon 100/2,8 macro, Sigma 150/2,8 macro és Sigma 50-500/4-6,3), mert szerencsére Canon-os többség volt.

Késő délután még tettünk egy családi sétát a magyar kikericsek és az illír sáfrányok felé, mert a többiek idén még nem látták őket. Móni találta ezt a mohapárnában növekvő bimbós sáfrányt.

Mondd kis kócos... :)

Reggel a csepegős, moslék idő ellenére megnéztem, hogy áll a kökörcsinek virágzása. A bundás növénykék elég jól festettek esőcseppekkel borítva, bár némelyik elég csapzottan nézett ki. A fényképezőgépen csillogó cseppek már kevésbé tetszettek, de szoknia kell a rideg tartást!
A leánykökörcsin már erősen bontogat, de még sok a bimbó.

Fekete kökörcsinből egyetlen, elég kicsinyke nyílott virágot leltem, a többi mind még erősen induló állapotban van.

Tél temetve!

Az utolsó virágzó téltemetőkkel remélhetőleg végleg elbúcsúzott már a tél.

Újabb virágok a hegyről

Napsütéssel indult a nap, de a hajnalmadárnak nem volt kedve modellkedni. Énekelt egy strófát, de mire összeszerkesztettem a fényképezőgépet a spektívvel, úgy eltűnt, hogy elő sem került míg ott voltam. Mikor elindultam fel a hegyre virágot szedni - természetesen kizárólag átvitt értelemben :) - igen gyorsan beborult az ég. Majdnem visszafordultam, de ha már egyszer ott voltam. Útközben az erdő alját borító hóvirágok elcsábítottak néhány kép erejéig.

Feljebb aztán meglettek a ligeti csillagvirágok, helyenként tömegesen szerénykedve az aljnövényzetben. Közben a felhők tovarohantak, újra kisütött a nap. Még jó, hogy maradtam az eredeti tervnél.

A közelben kevésbé szerény virágok is nyílnak. Egy eléggé szűk területen, a legutóbbi számlálás szerint, közel ötszáz tő illír sáfrány virít.

Most már tényleg...

... visszavonhatatlanul tavaszodik, virágoznak a májvirágok. A napsütés elcsábított, felmentem az erdőbe az utcánk végén és kísérleteztem az illatos hunyorok és májvirágok közreműködésével.

A virágok mellett hasalva tűnt fel egy másik avarban bujkáló fotómodell, egy bársonyatka. Róla is készült egy kép, ami az alany apró mérete és nem túlzott türelme miatt nem is olyan egyszerű.

Délután még figyelmeztetésképpen visszaköszönt a tél. Valami egészen érdekes, jégkása szerű csapadék esett, jéghideg esővel keverve. Elég megrázó volt!

Hajnalmadárdalos reggel

A nagyharsányi "falkusz" dalos kedvében volt, talán ennek a tavaszi felpezsdülésnek betudható, hogy egyetlen pillanatig sem maradt nyugton. Így csak egyetlen nagyon távoli, nagyon gyenge kép sikeredett, a torkán és mellén feketedő, hím madárról. Ha elég sokáig marad, újból gyönyörködhetünk majd nászruhájában.

Égitestek

Napnyugta után a Hold sarlója és a Vénusz egymás mellett fénylettek az egyre mélyebb kék égbolton sodródó felhőfoszlányok között. A látvány képre kívánkozott! :)

Kikerics, második kör

Reggeli sikeres hajnalmadarazás után felmentem a magyar kikericsekhez, egy második próbálkozás kedvéért. A "falkuszról" úgysem sikerült közzétételre érdemes képet készíteni.

Most a múltkori alkalommal ellentétben sütött a nap, a kellemesen felmelegedett avarban hemzsegett az élet. Katicák és egyéb rovarok ténferegtek mindenhol, felmászva mindennek a csúcsára, persze a kikericsekre is, hogy jobban kihasználják a kora tavaszi nap melegét.

Sumony, február. Temetném a telet, jaga-diga-diga... :)

A havi sumonyi madárles újból csak nem hozta a papírformát, a ludak ebben a szezonban következetesen kerülik a tavat. Mindössze 16 nyári lúd és 31 nagy lilik került elő. A telet jegyezte két nagy őrgébics, a tavaszt idézte 40 bíbic. Előbbiek egyikéről készült egy felejthetős dslr-digiscoping próbálkozás, bár a borult ég, nulla fény ellenére nem is lett annyira selejt.

Hazafelé betértem egy erdőcskébe, ahol a téltemető már erőlködött a tél temetésével, nem túl nagy sikerrel. Erre később még visszatérek, ha már jobban megy nekik!

Ugyanitt találtam egy jobb sorsra érdemes rágcsáló elmúlásának temetetlen nyomára is.

Téli hangulat

Tettünk kislányommal egy délutáni havas erdei sétát, onnan származik ez a száraz bükkleveles hangulatkép.

Kitörés

Azért próbálkozik a természet, meg én is. Délelőtt kétszer húsz percig sütött a nap, ezek lettek belőle, némi hóban heverészés után (illatos hunyor és szúrós csodabogyó).

Új kor hajnalán :)

Tegnap, január 23-án késő délután végre sikerült beszereznem első DSLR fényképezőgépemet, egy Canon EOS 450D-t! Igazából nem maga a technika, hanem a várt sokkal jobb minőség izgat az egészben.
Most kezdhetek mindent előlről, az egész gyűjteményem fotózhatom újra, immár nem kompakt minőségben!
Mire mindent lebonyolítottam, már tök sötét volt, így első fotótémának maradt az íróasztallámpa és társai, az éles bevetésre reggelig várnom kellett. Legalább volt időm átolvasni a használati utasítást és feltölteni az akkumulátort. A reggeli borongós, ködös szutyok sem szegte kedvem, munkából lelépve a Szársomlyóra indultam "falkuszt" lesni és első igazi DSLR-es fotótémámnak szánt magyar kikericseket meglátogatni.
A bányában meg is lett a hajnalmadár azonnal, de az első tükörreflexes-digiscoping teszt halasztódott, nem itt akartam először vacakolni az új holmival, a kövek között.
Miután ezzel a napirendi ponttal végeztem, felkaptattam a hegyoldalra, a kedvenc virágos kőrisemhez, ahol a kikericsek nem a sziklagyepben bújkálnak, hanem szép barna avarszőnyegen virítanak. Itt nekiálltam a különböző elképzelt beállításokat újragondolni, abban a boldog tudatban, hogy már senki nem néz hülyének a sok kilós teherbírású állvány tetején ülő öklömnyi gömbfejre biggyesztett kompakt miatt.

Mellesleg ma van a 450D első születésnapja, pont egy éve jelentették be a típus piacra kerülését!

Sumony, január

Megint köd, jég, madár szinte semmi. Röviden ennyi.
Kicsit bővebben:
Látótávolság a legjobb pillanatokban sem több ötszáz méternél, tavak faltól falig befagyva, teljesen kihaltak, csak a kifolyócsatornán volt szabad vízfelület, így a vízimadarakat könnyű volt megszámlálni.
kárókatona - 3
tőkés réce - 1
szárcsa - 1
Ragadozók, mivel ez egyben sasszinkron is, alig mutatkoztak:
egerészölyv - 4
vörös vércse - 1
Na meg a különböző ilyenkor szokásos apróságok mellett egy nagy őrgébics.
Nem maradt más a végére, mint még egy zúzmarás hangulatkép.

Didergő hajnal

Dermesztő, -6 fokos és ködös reggelre ébredtem, el is gondolkodtam rajta, vajon tényleg ki akarok menni? Aztán hamar elindultam, mielőtt meggondolnám magam. A bányába érve pár perc alatt előkerült a hajnalmadár, mókás volt figyelni, mit erőfeszít a repedésekben összefagyott földdel, amit máskor lazán szokott szétszórni. Egy helyen percekig a csőrével csákányozva, feszegetve bányászott elő valami méretes ízletes falatot. Utána szintén percekig elégedett ábrázattal gubbasztott egy kiszögellésen, kipihenve a nagy erőlködést. Persze ezt gondolom nem találta annyira humorosnak mint én.
Megunva a jeges szelet, leballagtam a Szoborpark alsó sétányán elhelyezett etetőhöz, megnézni, hogy ott mi mozog. Itt viszonylag szélcsendes helyen, rengeteg madár jön össze az ingyen kosztra. A fő tömeg szén-, kék és barátcinege, de erdei pintyek, vörösbegyek is előfordultak. Érdekes, hogy bár a környéken mozogtak zöldikék, kenderikék, meg persze bajszos sármányok is, azok nem jöttek be az ennivalóra. Többször elhatároztam már, hogy megpróbálok itt fényképezni, de a megvalósításig még sosem jutottam el. Most, kis nézelődés után nekiálltam a "próbafelvételeknek". Ebből több mint egy órás ácsorgás lett, a sötétszürke idő miatt gyakorlatilag nulla eredménnyel, de azért két-három értelmesnek alig nevezhető kép született így is.

Az etető rém szerencsétlenül lett kihelyezve, már fényképelődési szempontból. Több beszállóág elhelyezésével próbáltam jobb helyre felültetni a madarakat, egyenlőre kevés sikerrel. Míg ott voltam, egy hím karvaly kétszer is bevágott a sűrűjébe sikertelenül, persze őt sem sikerült megörökíteni.
Itthon a képek gyomlálása közben fedeztem fel ezt az ortopéd csőrű széncinegét, aki talán hajnalmadár akar lenni, ha megnő.

Fagyos virágok

Ma reggelre napfelkeltés magyar kikericset terveztünk Nagy Gergellyel, de kútba esett a program. Na nem azért, mert a nap nem kelt fel, hanem mert az előrejelzés ellenére, a változékony napos idő helyett, egyhangúan felhős és ködös időt nyertünk. A zúzmarás hegycsúcs nagyon szép volt, de mi nem ezt vártuk.

Szép nyílott virágok sajna nem voltak, betett nekik az elmúlt napok fagyos időjárása, de bimbósakat azért találtunk, azokkal próbálkoztunk egy kicsit...

...kisebb kirakodóvásárt rendezve a hegyoldalon, persze különös figyelemmel a temérdek virágra.

Gergely kísérleteinek eredménye a saját honlapján (itt) látható.

A délelőtti meteorológiai fiaskó után, délután családilag kirándultunk Kovácsszénája környékén. A befagyott tó partján igazi meglepetés ért, két tő kivirágzott szártalan kankalin formájában. Ugyan a kinyílt virágok ropogósra voltak fagyva, de ez nem változtat azon, hogy ilyenkor még sosem láttam virágzó kankalint!

Ha Hó!

Végre nálunk is megjött a hó, ha nem is sok, de legalább már néhány óránál tovább kitart!

A városban semmi nem maradt, itt fent nálunk a kertben is csak foltokban, de feljebb a hegy északi oldalán már mutat valamit!