Nem jött meg!

A hajnalmadár! Abban a reményben mentem a reggel a nagyharsányi Régi-bányába, hogy az átvonult hidegfront és a lehűlés meghozta a sziklák kárminvörös szárnyú ékkövét, de súlyosan csalatkoztam. Nem hozta! Sebaj, holnap is lesz nap!
De azért egy újabb fajt felróttam a Villányi-hegység listámra, a hegyi billegetőt ugyanis még sosem láttam erre. (Az alábbi három kép nagyjából hatmillió méterről készült, érzékeny lelkű fotósoknak megnyitásuk nem ajánlott :) )

Ezen kívül találkoztam egy nagy őrgébiccsel

és a szokásos bajszos sármányokkal.

Meg veszkődtem egy kicsit egy csíkos kecskerágóval.

Sumony, február. Temetném a telet, jaga-diga-diga... :)

A havi sumonyi madárles újból csak nem hozta a papírformát, a ludak ebben a szezonban következetesen kerülik a tavat. Mindössze 16 nyári lúd és 31 nagy lilik került elő. A telet jegyezte két nagy őrgébics, a tavaszt idézte 40 bíbic. Előbbiek egyikéről készült egy felejthetős dslr-digiscoping próbálkozás, bár a borult ég, nulla fény ellenére nem is lett annyira selejt.

Hazafelé betértem egy erdőcskébe, ahol a téltemető már erőlködött a tél temetésével, nem túl nagy sikerrel. Erre később még visszatérek, ha már jobban megy nekik!

Ugyanitt találtam egy jobb sorsra érdemes rágcsáló elmúlásának temetetlen nyomára is.

Sumony, december

Mivel egész hétvégén esett az eső, csak ma tudtam sort keríteni az e havi szinkron felmérésre, bár a mai időjárás is hagyott némi kívánnivalót maga után.
A nap fénypontja egy kis kárókatona, egy bütykös ásólúd, egy öreg rétisas és három nagy őrgébics volt. Más fény nem is nagyon akadt a teljesen borult ég alatt :)

Említésre méltó negatív "csúcs" még a récék ötvenhat példányos, a dankasirályok két példányos és a ludak harminc példányos "tömkelege".
Tizenegy felé újból sírva fakadtak a felhők és én szapora léptekkel igyekeztem az autóhoz...