Dermesztő, -6 fokos és ködös reggelre ébredtem, el is gondolkodtam rajta, vajon tényleg ki akarok menni? Aztán hamar elindultam, mielőtt meggondolnám magam. A bányába érve pár perc alatt előkerült a hajnalmadár, mókás volt figyelni, mit erőfeszít a repedésekben összefagyott földdel, amit máskor lazán szokott szétszórni. Egy helyen percekig a csőrével csákányozva, feszegetve bányászott elő valami méretes ízletes falatot. Utána szintén percekig elégedett ábrázattal gubbasztott egy kiszögellésen, kipihenve a nagy erőlködést. Persze ezt gondolom nem találta annyira humorosnak mint én.
Megunva a jeges szelet, leballagtam a Szoborpark alsó sétányán elhelyezett etetőhöz, megnézni, hogy ott mi mozog. Itt viszonylag szélcsendes helyen, rengeteg madár jön össze az ingyen kosztra. A fő tömeg szén-, kék és barátcinege, de erdei pintyek, vörösbegyek is előfordultak. Érdekes, hogy bár a környéken mozogtak zöldikék, kenderikék, meg persze bajszos sármányok is, azok nem jöttek be az ennivalóra. Többször elhatároztam már, hogy megpróbálok itt fényképezni, de a megvalósításig még sosem jutottam el. Most, kis nézelődés után nekiálltam a "próbafelvételeknek". Ebből több mint egy órás ácsorgás lett, a sötétszürke idő miatt gyakorlatilag nulla eredménnyel, de azért két-három értelmesnek alig nevezhető kép született így is.
Az etető rém szerencsétlenül lett kihelyezve, már fényképelődési szempontból. Több beszállóág elhelyezésével próbáltam jobb helyre felültetni a madarakat, egyenlőre kevés sikerrel. Míg ott voltam, egy hím karvaly kétszer is bevágott a sűrűjébe sikertelenül, persze őt sem sikerült megörökíteni.
Itthon a képek gyomlálása közben fedeztem fel ezt az ortopéd csőrű széncinegét, aki talán hajnalmadár akar lenni, ha megnő.
