Szerkő özön

Rövidke ráérő időmben kerültem egyet a Pellérdi-halastó felé, csak úgy tájékozódólag. Látom ám az egyik tavat lepik a szerkők vagy százan és csak úgy villognak közöttük a fehér szárnyak. A késő délutáni fényben egészen partközelben vadászgattak a kormos és fehérszárnyú szerkők.
Lehet ennek ellenállni???
A fókuszmotor mondjuk szenvedett eléggé, de azért sikerült egy-két kockát a kukától megmenteni. A szemét : elfogadható arányt és az expo számot nem is merem leírni! :)

 

Mellesleg befelé menet ezt a bütykös ásóludat ugrasztottam fel a partról!

Sumony, december

A halastó mai bejárása alkalmával három itt ritkaságnak számító madárfaj egyedeivel is sikerült összefutnom. Az elsők a bütykös ásóludak voltak, mindjárt hárman.

A második egy hím nagy bukó volt, ami csak rövid ideig tartózkodott itt, mert reggel még nem volt a réceseregletben, aztán miután megtaláltam, rövid idő múltán el is tűnt. Gondolom megállapította, hogy a lecsapolt tavak vízmélysége neki nem igazán felel meg és tovább állt (a kép majd egy kilométerről készült, de felismerhető).

A harmadik faj pedig a daru volt, mindjárt kilencvenöt példányban. Sajnos ők csak kerültek néhányat, mustrálva a tavakat, de ahogy jöttek, szintén tovább álltak.

A legnagyobb élmény mégis egy itt köztudottan állandó, de ritkán szem elé kerülő emlős volt. Az egyik zsilip alól sikerült felugrasztanom, egy az ott szorult apróhalból lakomázó vidrát. Ahelyett, hogy fejvesztve elrohant volna, átiszkolt a szomszédos, feltöltött tóba és annak keskeny nádszegélyében játszott bújócskát velem, vagy egy órán át. Sajnos nem sikerült nyílt terepen elkapni, csak így, a nád között leskelődve.

Előbb köd, aztán szél! Csöbörből vödörbe.

Hétvégén volt itt az ideje az e havi szinkronnak Sumonyban. Szombaton köd volt, vasárnap még sűrűbb köd volt. Azért tettem egy kísérletet és kimentem. Persze ezzel az erővel otthonról is elnézhettem volna errefelé, akkor sem láttam volna kevesebbet! Így egy jó órányi "tapogatózás" után haza jöttem, egy szebb holnap reményében!
El is jött a hétfő reggel, a ragyogó tiszta égen néhány felhőpamaccsal, végtelen látótávolsággal. És persze fülszaggató széllel! De akkor is jobb látni a semmit, mint csak sejteni, hogy nincs ott semmi! Szerencsére a szél a délelőtt döntő részében mérsékelt maradt, nem igazán zavarva a megfigyelést.

Azért nem volt annyira semmi, még akkor sem, ha ez az egy szál bütykös ásólúd volt a legérdekesebb faj. Szép látvány volt a lecsapolt II. tó medrében a 170 nagy kócsag és 220 szürke gém vegyes társasága, körítve vagy 1200 tőkés és csörgő récével, 800 danka- és 50 sárgalábú sirállyal. Sajnos a várakozás ellenére a partimadarakat mindössze 40 bíbic és 12 havasi partfutó képviselte. Persze mindezt úgy, hogy közben zajlott a lehalászás és folyamatosan riasztották mind azt a 15 kárókatonát. Naná, hogy a ludakból csak egy átrepülő vetési jutott! Azért az egész idő alatt itt ténfergő két fiatal rétisas is mindent megtett, hogy a jelenlévők ne tunyuljanak bele a jólétbe. De az ostoba baromfik még a tó felett átsuhanó kékes rétihéja pártól is frászt kaptak és hatalmas kavarodást rendeztek. Szerencsére, mert az ásólúd egy ilyen helycserés támadás után került elő a tumultusból.
Egészében szép délelőtt volt, kevés eredménnyel.