Októberi hangulat

Orfűn, a Pécsi-tó környékén akadt dolgom, ott találtam ezekre a tarka lombokra. Mivel a kompaktnak messze volt, közelebb menni lusta voltam, hát digiscoping ez is.

Ez utóbbi kb. két kilométerről készült :)

Szársomlyó - tél - hajnalmadár

Megjött a télies hideg (4^oC, erős szél), meghozta a Szársomlyó téli vendégét, a hajnalmadarat. Sajnos ebben a szezonban lemaradt az első helyről, Cseszneken már láttak egyet 17-én.
Tréfás kedvében volt a drága, megmásztam utána a sziklafal tövében a görgeteget, de nem hagyta magát! Miután a felszerelésem és magam veszélyeztetését abbahagytam és lemásztam, fogta magát és ő is lereppent egy alacsonyabb falra, ott illegette magát és bújkált a repedésekben percekig, kárpótlásul.

További képek a galériámban.

Most az igazi!

Most a legszebb az erdő! Hazafelé ezt láttam a szemközti hegyoldalban :)

Sumony, október

Megkezdődtek a csapolások a halastavakon, meg is látszik a fajlistán, van rajta egy bíbic :)
Amúgy csodás idő volt, bár a hidegfront kisöpörte a nagyobb tömegeket, mégis jó mozgás volt. Csak az érdekesebbek: két öreg réti sas, egy immatur parlagi sas, egy vándorsólyom!
Ma újabb négy faj képeivel gyarapítottam a gyűjteményem, nem ritkaságok, de még hiányoztak.

További képek a galériámban.

Ide a végére még becsúsztatom a parlagi sast, 1,5-2 km-ről azért nem rossz :)

Őszülünk

Visszavonhatatlanul ősz van mindenhol, le sem lehet tagadni :)


Vadszőlő és cserszömörce.

Őszi kikerics séta

Jót sétáltunk délután Orfű környékén, bővítve a Madármegfigyelő Napok helyszíneinek számát (három fő és húszegynéhány faj 200+ példányával). Az erdő kezd rendesen őszibe színeződni, de az őszi kikericsekről lemaradtunk, egyetlen még frissnek nevezhető virágot találtunk (ez is több mint amit vártam).

Európai Madármegfigyelő Nap

Pellérdi-halastavak, 53 résztvevő, az ócska időre való tekintettel jó eredmény.
"Melléktermék" gyanánt a galéria bővült újabb két fajjal, a havasi és apró partfutóval! Némi bozót bújkálást követő sárban mászás után, hét méterről sikerült elkapni őket. Sajnos nem igazán voltak aktívak, többnyire csak gubbasztottak. Az apróról nincs is más kép, mert amin nem lustul, az nem lett használható.
Mikor már egészen közel voltak, akkor is csak úgy féllábon szökdelve húzódtak odébb, még a másik lábukat sem tették le. Közelítés közben, a földig leengedett állványt magam előtt rakogatva, a nagyjából kiszáradt iszapon mászva, hátra nézve mit látok, tettestársam Nándi hanyag lazasággal sétál mögöttem felegyenesedve! A partfutók meg rá sem...

További képek a galériámban.

Új blog!

A mai naptól, próbaüzem jelleggel átállok a valódi blog formátumra.

Legyetek szívesek és ne fogjátok vissza magatokat, sem itt, sem a vendégkönyvben (utóbbit eléggé hanyagolják kedves látogatóim)!

Az ezelőtti bejegyzéseket mind a korábbi blogoldalamról "importáltam", visszadátumozva.

A Dráva-síkon járva gyönyörű napsütésben, a nyugatról érkező zivatarfelhők alatt, őszi színeiben pompázó tájban gyönyörködhettem.

Képek a galériámban

Reggel, munka után, kellemes kora őszi időben sétáltam egyet a Szársomlyón, a Temető-völgyben, de nem találtam semmi érdekeset. Csak a szajkók szórakoztattak azzal, hogy békésen keresgélve bóklásztak fel a hegyre, majd úgy háromszáz méteres magasságból, eszement sebességgel, surrogva siklottak le a hegy lába felé. Már éppen indultam lefelé, mikor pár perc alatt hét egerészölyv, két vörös vércse és egy karvaly verődött össze a völgy felett. Hosszasan kergetőztek, hangosan kiáltozva, nyaktörő légiakrobata mutatványokkal szórakoztatva egymást. A hab a tortán az volt, mikor néhány percre csatlakozott a társasághoz egy öreg vándorsólyom is. Sajnos ő hamar méltóságán alulinak találta a bohóckodást és továbbállt. Az egész műsor nem tartott tovább tizenöt percnél, de csodálatos volt, ahogy ott kavarogtak a fejem felett, féktelenül hangoskodva. Úgy tűnt nem is vesznek tudomást jelenlétemről, néha egészen alacsonyan elhúzva felettem. Aztán ahogy jöttek, pillanatok alatt el is széledtek. Én meg csak álltam ott, azon gondolkodva, hogy minek is tartok fényképezőgépet? Merthogy elfelejtettem elővenni a nagy áhítatban.

Sumony, szeptember

Az e havi sumonyi bejárás újabb három fajjal (feketenyakú vöcsök, kis kócsag, szürke légykapó) gyarapította a galériát, a „jógázó” bütykös hattyú mellett :)

VII. Madarászfutam

Lefutottuk a VII. Madarászfutamot! Szombat este úgy tűnt nagyon jól állunk, de a végére csapatunk, a Dot-terels (Barkóczi Csaba „Cure”, Szűcs Péter és jómagam), a hatodik helyre szorult, 122 megfigyelt fajjal. A végső sorrendet, többszörös holtversenyben, mint mindig, a hallott fajok döntötték el. Az első tíz között az elmúlt évekhez képest, szokás szerint, szinte csak a sorrend változott :)

Még pénteken késő délután tettünk látogatást a havasi lilék angyalházi birodalmában, némi birkaganéj kerülgető kúszás-mászást követően, elképesztően közelről sikerült fényképezni a békésen pihenő madarakat (ekkor már senkit sem érdekelt min fekszik :)). Sajnos az áhítatnak hamar véget vetett néhány sólyom, köztük egy farkatlan kaba, ami szintén érdekes látvány volt.

Vasárnap reggel a futamos rohanásban sem tudtam megállni, hogy ne készítsek néhány hangulatképet a kis kárókatonák tömegének hajnali tollászkodásáról! Nem voltam egyedül, csapattársaim is előásták a hátizsákból a fotós felszerelést a látvány hatására.

Nekem külön örömet okozott, hogy sikerült pótolnom egy hiányomat is, parlagi pityer képében, ráadásul saját találásként!

A mai sumonyi fotótúra igen eredményes volt, három új fajjal gyarapodott a galéria (üstökösgém, törpe gém, vízityúk), más fajok újabb képei mellett! Érdemes újra átbogarászni a gyűjteményt, az elmúlt néhány napban elég sok képet tettem fel!

Haza érkeztünk a nyaralásból, felkerültek a Gyékényesen és a Miklósfai-halastavakon készült képek. Utóbbi helyen sikerült eltöltenem néhány hajnali órát, sajnos elég keveset, egy nagyon kellemes-kényelmes leskunyhóban Maros Sándorral, köszönet a vendéglátásért!

Kiegészítettem a családi nyaralást, a Böddi és Kelemen-székeken tett madarászkirándulással. Mivel a szikes tavakban annyi víz sem volt, mint a kulacsomban, ilyen az én szerencsém, itt nem sok néznivaló akadt. Azért a látott kék vércsék, kis őrgébicsek, szalakóták és egyebek mellett sikerült lencsevégre kapni egy bogarászó fehér gólyát és egy ifjú tövisszúró gébicset. Utóbbit éppen a „gyakorlópályán” :)

A többiekről sajnos nem készült élvezhető kép :(

Ma munka közben (helyett) kísérleteztem a vakuval megsegített digiszkópinggal. Miután sikeresen megoldottam az ősöreg, de igen jó erőben lévő (64-es kulcsszámú) NDK-s villanókészülék rögzítését az állványfejen, hogy együtt mozogjon a felszerelés többi részével, egész délután az udvarban lakó házi rozsdafarkúkat „üldöztem”, elég jó eredménnyel.

Estefelé elmentem megörökíteni a lenyugvó nap fényében a nagyárpádi gólyákat, a saját körzetem egyetlen ötfiókás fészekalját.

www.cirlus.hu

A mai naptól végre működik a www.cirlus.hu, saját domain-em!

Nagyon szépen alakul a vándorsólyom forgalom a „Magasháznál”. Tavasszal egy fiatal tojó, nemrégiben egy fiatal hím múlatta idejét a környéken a galambok örömére. Ma pedig megérkezett a ház nagyasszonya, az „Öreghölgy”. Ez a madár - bízom benne, hogy ő az – idén tíz esztendős. 1998 nyarán, mikor először láttam, éppen a felnőttkori tollruhájába vedlett át, azóta minden nyáron megjelenik itt, hosszabb-rövidebb időre, remélem még sokáig.

Harisok éjszakája

Hajnali ötkor fejeztem be a haris felmérés aktuális körét, öt revírt regisztrálva (120 km autózással). Elég gyér eredmény, ugyanitt huszonkét harsogó hím volt a csúcs. Sebaj, volt már ilyen, meg lesz jobb is!
Már tizenöt éve rohangálok utánuk, de mindig megragad, mikor a "lábam előtt" hangoskodó madár harsogását szinte a mellkasomban érzem! Honnan van ebben a kis jószágban ekkora hang? Felejthetetlen látvány, ha sikerül megpillantani a harmatos fűben peckesen álló madarat, a tollain csillogó vízcseppekkel és a torkából pulzálva lövellő párapamacsokkal! Félreértés ne essék, nem megyek utánuk, de van a területemen több olyan hely, ahol valamilyen járt úton méterekre megközelíthetők. Nem is nagyon zavartatják magukat a lámpától sem, míg a fűbe nem lépsz, de akkor azonnal nagy csend lesz, halk motoszkálás, néhol látszik a fűszálak mozgásán, merre oson, aztán biztonságos távolságban szólal meg rövidesen.

Hú de költői voltam! Látszik, hogy a kedvenceim egyike, szorosan a sövénysármány után :)

Kép nincs, de „zenei aláfestéssel” szolgálhatok, ma éjszakai felvétel!

Éljenek és viruljanak sokáig a harisok!