Ónodi Miklós / Blog

Reggel, munka után, kellemes kora őszi időben sétáltam egyet a Szársomlyón, a Temető-völgyben, de nem találtam semmi érdekeset. Csak a szajkók szórakoztattak azzal, hogy békésen keresgélve bóklásztak fel a hegyre, majd úgy háromszáz méteres magasságból, eszement sebességgel, surrogva siklottak le a hegy lába felé. Már éppen indultam lefelé, mikor pár perc alatt hét egerészölyv, két vörös vércse és egy karvaly verődött össze a völgy felett. Hosszasan kergetőztek, hangosan kiáltozva, nyaktörő légiakrobata mutatványokkal szórakoztatva egymást. A hab a tortán az volt, mikor néhány percre csatlakozott a társasághoz egy öreg vándorsólyom is. Sajnos ő hamar méltóságán alulinak találta a bohóckodást és továbbállt. Az egész műsor nem tartott tovább tizenöt percnél, de csodálatos volt, ahogy ott kavarogtak a fejem felett, féktelenül hangoskodva. Úgy tűnt nem is vesznek tudomást jelenlétemről, néha egészen alacsonyan elhúzva felettem. Aztán ahogy jöttek, pillanatok alatt el is széledtek. Én meg csak álltam ott, azon gondolkodva, hogy minek is tartok fényképezőgépet? Merthogy elfelejtettem elővenni a nagy áhítatban.