Reggel, gyönyörű tavaszi napsütésben, rászántam a pogányi ürgékre egy órácskát. A biztonságiak meg rászántak egy kört, hogy mi a ménkűt csinál, az a fűben ücsörgő jóember azzal a bazi csővel a repülőtér szélén? Szerencsére nem jöttek túl közel, nem zavarták meg az áhítatot!

Filozofikus hangulatomban bővítettem a mottó lapot (amúgy a főoldalról érhető el)!

Csenge lányommal meglátogattuk a kedvenc májvirágos helyemet, majd megnéztük a tavaly talált babérboroszlánokat is, ők is köszönik szépen, megvannak.

Kora reggel sokkal kegyesebb volt az idő, csak a sár volt irdatlan! A kockás liliomos oldal bővült!

Végre, az idén nem késtem le a kockás liliomok virágzását! Ugyan az idő nem kényeztetett különösebben, de sebaj, a virágok gyönyörűek!

A FEHOVA-ra menet elugrottunk Szántódra, meglátogatni a jeges búvárt, ha már ilyen türelmesen megvárta, míg arra járok. Az elrettentő idő ellenére (eső, szél) pillanatok alatt meglett, fotózni nem sikerült, mert a komp elindult és a kavarodásban úgy eltűnt, hogy elő sem került többet. Így csak a két kitartó sarki búvárról készült néhány kép, hiába állt el az eső közben.

A mai Szársomlyón tett séta eredménye, tucatnyi bajszos sármány társaságában egy tojó sövénysármány, meg egy magasban járőröző vándorsólyom. A hím csíkospofájú most sem került elő, de majd legközelebb! Hangulat a szokásos, gyíkok, lepkék, mandulavirág!

Reggel a sövénysármányok nem voltak sehol, bizonyára a kényelmesebb madarakkal együtt otthon maradtak, tekintettel a kényelmesebb madarászokra (tök borult ég, szemerkélő izé, szél 3(4) Bft, 6 ^oC)! Ennek ellenére a mandula virágzik, a magyar kikerics meg már elvirágzott, nincsenek friss virágok. A sövények helyett kárpótlásul, az elmaradhatatlan bajszos sármány mellett, két tüzesfejű királykához volt szerencsém, vagy harmincas vegyes cinege csapatban.

Megvolt az év első sövénysármány megfigyelése a Temető-völgyben, így elment az új Birdline első sms-e is! Két óra alatt kétszer sikerült egy(?) tojót megszemlélnem néhány percig, nem volt egyszerű feladvány lencsevégre kapni, nagyon sunyi módon bujkált a legsűrűbb bokrokban. A képek a borult idő és a távolság miatt nem éppen a legjobbak (csak videograbek), de a határozáshoz szükséges bélyegek jól látszanak. Amúgy nem vagyok meggyőződve arról, hogy egyazon madár van a két képen!

A télről csak annyit, hogy több sértődötten rejtekébe kocogó fali gyíkkal találkoztam, nem beszélve a fűben pattogó sáskákról, álmosan bóklászó katicákról és egyéb ilyentájt nem szokványos lényekről. Bár a Szársomlyón az elmúlt jó néhány évben tett számtalan látogatásom alatt sok hasonló élményben volt részem, azért ez a tél felülmúlja mindet! Alig van már frissen nyílott magyar kikerics!

Van már vendégkönyvem, csak legyen, aki ír bele! Rajta, ne szégyenlősködjetek!

A Mecseki Erdészet honlapján, az erdei iskola oldalán az év madarára vessetek egy pillantást, nekem olyan ismerős. Mintha már láttam volna? :-)

Az oldal közben megváltozott, már nem érhető el a 2007. évi verzió, de az én mezei veréb képeim díszítették.
(a szerző megjegyzése, 2008.02.15.)

Meglátogattam a Régi-bánya hajnalmadarát, de ahogy meglátott, rögvest elhagyta a bányát. :-(

A Temető-völgy lakói sokkal békésebben tűrték jelenlétemet, gyönyörködhettem sok egyéb mellett nyolc-tíz bajszos sármány izgő-mozgó társaságában, a tavaszias időben felajzottan kergetőző barátcinegékben, repkedő rovarokban és a mindenfelé nyíló magyar kikericsekben. A legmegdöbbentőbb azért az volt, mikor tizenegy óra tájban a völgy aljában a bokrok között megszólalt egy levelibéka! Jó-jó verőfény meg tizenöt fok, de január van, könyörgöm! Nem? A tél kiment a divatból?

Reggel megnéztem a hajnalmadarat, ez legalább úgy tesz, mintha tél lenne! Itt van! Ennek a jószágnak soha nem tudok ellenállni, mindig megremeg az ujjam az exponáló gombon, ha meglátom. Most sem hagyta abba a reszketést vagy hetven képig, amiből az 1/15-1/40-es idők miatt ki kell dobni vagy hatvanat! Milyen jó ez a digitális világ, lehet ész nélkül exponálni, szinte ingyen! A maradék azért elég jó lett.

Laczik Diniék MMM-es túrájának ihletésére én is tettem egy kirándulást a hetvehelyi Sás-völgybe családostól.

Láttunk harkályt, feketét, zöldet, tarkát.
Meg ne fogd a harkály farkát! :-)

Meg még sok egyéb tollas teremtményt, de a téli-tavaszban megbolondult növényvilág volt a legérdekesebb! Virágzó kisvirágú hunyorok mindenfelé, itt-ott szártalan kankalin, májvirág. Otthon is megvesztek a növények, a rózsák elkezdték bontogatni a leveleiket. Mi lesz, ha jön a Tél? Brrrr! Konyec!

Ma három gyermekemmel elmentünk megnézni, hogy virágoznak-e a magyar kikericsek, a Szársomlyón. A katicás kép szerintem egész jópofa lett. Katicabogár decemberben! Hiába, a hely nem hazudik!

Lett volna még ötletem hajnalmadár fotózásilag. A madár öt perc alatt megvolt, de próbáltatok már borult ég alatt, 1/50-el digiszkópozni, Bft 4(5) szélben? Hát ez az! Eredmény = 0.

Sikerült reggeli koszolódás közben meglepnem a hajnalmadarat, gazdagodtam néhány egészen jó képpel.

A kezdődő téli szezon érdekessége, hogy végre most, kishazánkban elsőként (a birding.hu adatai szerint), a Régi-bányában ma megjelent a hajnalmadár! Eddig mindig az északi hegyvidékek telelőhelyei vitték el a pálmát, de hát úgy tűnik az idén a Szársomlyó mindenben verhetetlen! Valami jöhetne még Mikulásra meg Karácsonyra is! ;-)

Rövid közlemény: Sumonyi-halastavak, fiatal hím pehelyréce, baranyai új faj!

VI. Madarászfutam

Hortobágy, madarászfutam! A csapattársaim (Yoda és a Dot-terels): Barkóczi Csaba (Cure) és Szűcs Péter. Paraszthajszállal maradtunk le a dobogós 3. helyről (118 fajjal), holtversenyben a „hal(l)ott fajok” döntöttek (2:6), a Dr. Birding javára.
Jövőre, ha élünk, visszatérünk (vágunk, de így nem rímel)!

Reggel nem mindennapi határozási gyakorlatot végeztem.
A Temető-völgyben, laza kis csapatokban mocorgó huszonöt-harminc fiatal és vedlő bajszos és citromsármány közül, kétórányi vesződéssel sikerült kimolyolnom két fiatal sövénysármányt! Öreg madarakat nem láttam egyik fajból sem, bár volt két-három nagyon távoli példány, amelyik határozás nélkül ment el. Szívmelengető élmény volt!

Megérkezett a pécsi Hungária út 51. alatti lakatlan, 25 emeletes toronyház, ’98 óta rendszeres nyári vendége, az öreg tojó vándorsólyom. Csak remélni tudom, hogy az akkor másodéves úrhölgy jár vissza következetesen azóta is! Nem találtam neki jó nevet, ezért már csak „Öreghölgy”-kén emlegetem. Többnyire egyedül jön, de járt már itt néhányszor a párjával is, egyszer még ifjú lányukat is elhozták. Három vándor egy rakáson, gyönyörű volt a légibemutató.
A helyi galambokon valamiért nem látszott, hogy nekik is tetszett volna! ;-)