Reggel, gyönyörű tavaszi napsütésben, rászántam a pogányi ürgékre egy órácskát. A biztonságiak meg rászántak egy kört, hogy mi a ménkűt csinál, az a fűben ücsörgő jóember azzal a bazi csővel a repülőtér szélén? Szerencsére nem jöttek túl közel, nem zavarták meg az áhítatot!
Filozofikus hangulatomban bővítettem a mottó lapot (amúgy a főoldalról érhető el)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése