A mai népszámlálás is nagyon különleges esemény nélkül zajlott, bár a 16 fiatal nyári lúd és a fiókás üstökösréce családok látványa azért kellemes színfolt volt (utóbbiak az alábbi képen, kizárólag dokumentációs igénnyel).
Ahogyan a két jelenlévő réti sas vadászata is, amint a fiatal madár három sikertelen kísérlete után a már majdnem felnőtt, éppen kormosfarkú példány bemutatta, hogyan kell elsőre kikapni az ebédet a tóból. A barna kányák is "tömegesen" tették tiszteletüket, négyen is jártak a környéken, míg ott voltam. Egyikük annyira nem is volt nagyon messze, hogy még a fényképezőgépet is ráemeltem, de minek is? Kizárólag dokumentációs igénnyel! :)
Ahogyan a két jelenlévő réti sas vadászata is, amint a fiatal madár három sikertelen kísérlete után a már majdnem felnőtt, éppen kormosfarkú példány bemutatta, hogyan kell elsőre kikapni az ebédet a tóból. A barna kányák is "tömegesen" tették tiszteletüket, négyen is jártak a környéken, míg ott voltam. Egyikük annyira nem is volt nagyon messze, hogy még a fényképezőgépet is ráemeltem, de minek is? Kizárólag dokumentációs igénnyel! :)
Ritka alkalom is adódott azért, nem sűrűn látni guvat fiókát így tisztán, takarás nélkül. Veszettül sietett a kicsike, nyilván elszakadhatott a családtól.
Annyira igyekezett, hogy siettében a moszatoktól síkos, betonozott gátoldalban akkorát tanyázott, hogy a lába is égnek állt! A zár természetesen éppen akkor, a legjobbkor kattant.
Aztán kifelé indulva leképeztem még ezt a bütykös hattyút, mert olyan igézően szemrehányó volt a tekintete, ahogy a háta felett visszanézett rám, mert megzavartam éppen megkezdett sziesztáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése