Sallangvirág és parlagi pityer

Délelőtt bíbor sallangvirág látogatóba mentem a Villányi-hegységbe. Mivel éjszaka dolgoztam, nem tudtam elég korán indulni a jobb fény kedvéért sem, de az idő kegyes volt, bőven teremtek a gomolyfelhők.

Amíg az orchideákkal bíbelődtem, többször hallottam a közelből parlagi pityer hangját, de csak a virágozás végeztével indultam utána, gondolván ugyan hova a bánatba sietne. Pedig eddig igen sajátságos helyzete volt nálam a fajnak. Hosszú madarászévek teltek el parlagi pityer nélkül, míg végre az egyik madarászfutamon találkoztam egyel, messziről és gyalázatos ellenfényben, de az volt és még saját találás is. De itthon Baranyában még mindig parlagi pityer mentes voltam, a mai napig! Na de most már ez az átok is elmúlt, nem elég, hogy láthattam őket, egy öreg és egy fiatal példányt tollról-tollra, de az ifjabbik még a bizalmával is megtisztelt, hagyta magát fényképezni.