Az utolsó mandikó

Majdnem sikerült lemaradnom a kakasmandikók virágzásáról! Az egész népes állományból mindössze egyetlen még fényképezésre alkalmas virág maradt mára, pedig arra számítottam, hogy még van vissza néhány nap. Hazafelé Sanyi barátommal találkoztam, aki szintén a tetthelyre tartott és meglepve vette tudomásul, hogy ezen az egyetlen mandikón kell "megosztoznunk".

Elsők és utolsók

Napokon belül elkezdődik a kockás liliomok nyílása! Most még csak néhány bimbó mutatkozik, de rövidesen borítva lesz az erdő alja virágzó liliommal.

A Szársomlyón a tavaszi héricsek csoportjaitól sárgállik a hegyoldal,

az illír sáfrányok elvirágoztak, virágaiknak csak fonnyadt maradványai hevernek az avaron és a ligeti csillagvirág is a virágzása végéhez érkezett, már csak egy-két frissen kinyílt példányt találtam.

A fekete kökörcsinek is bontogatják virágaikat, de még sok a növekedő bimbós példány.

A Villányi-hegységben már elvirágzóban a leánykökörcsin, de a Mecsekben még jócskán található bimbós példány belőle.

Májvirág és "Aki a virágot szereti...", nagy az Isten állatkertje

Reggel utánanéztem a májvirágoknak a kedvenc helyemen és találtam is kinyílt virágot, mind az egyetlen egyet. Mikor ráleltem még majdnem csukva voltak a szirmai, de a kellemes napsütésben szinte szemmel látható sebességgel tárulkozott ki, teljes szépségében.

Miután eleget foglalatoskodtam ezzel az egy szál virággal, lejjebb ballagtam, hogy meglátogassam az általam ismert két babérboroszlán tövet. Szörnyen elkeserített amit találtam, mert a nagyobbik növénynek mindössze durván letört csonkját találtam, a földből feltépett gyökerekkel.

Valami ökörbaromállat annyira szerette a virágot, hogy nem is tudott hazamenni nélküle! Hogy az ilyen szellemi toprongy miért nem tud megmaradni a plazában, ahol kevesebb kárt okoz a létezésével, azt nem tudom. Persze ismeretlen virágrajongónknak azzal az irgalmatlanul csökött értelmével nyilván halvány fogalma sincs, mi a búbánatos nyavalyát vitt haza az összkomfortos barlangjába, hogy holnapután kidobja, mert elfonnyadt!
A gyalázatosan helybenhagyott csutakot visszanyomkodtam a földbe, a feltépett gyökereket visszatakartam, hátha van olyan szerencsénk, hogy életben marad a tő és kihajt újra.
Hogy ne dühöngéssel végződjön a nap, délután felhívott egy barátom, mondván túrázás közben valami sáfrányfélét talált a Mecsekben, tudok-e róla és melyik faj lehet? A leírás alapján illír sáfrányban maradtunk, amiről két óra múlva személyesen is meggyőződtem, némi képi dokumentum készítése közepette.

Nagy valószínűséggel ez a néhány tő is valami buzgó vadvirágkertész által került oda, akárcsak a babérboroszlán, de ha már ott van, örüljünk neki!

Kakasmandikó és csészegomba

Sumonyban kezdtem a napot, a halastó madarainak számlálásával. Ezt letudva mint ilyenkor minden évben, elindultam megnézni, hogy vannak a kakasmandikók. Ahhoz képest, hogy egy éve ilyenkor nem győztünk válogatni a szebbnél szebb példányok között, most mindössze egy zárt és egy éppen feslő bimbós virágot találtam.

A többiek is mutatkoznak már, de csak erős keresgélés árán lehet megtalálni őket az avarban. Kutakodás közben bukkantam erre az érdekes szerzetre, név szerint a piros csészegombára.

Kökörcsin rajt

Miután a szerviz nem kevés váltságdíj leszurkolása ellenében visszaadta műszaki vizsgán átesett autónkat, elmentünk megnézni, hogy állnak a kökörcsinek a Villányi-hegységben. Az elmúlt évhez képest jócskán lemaradva, egyetlen kinyílt leánykökörcsint találtunk, egy bimbóval és néhány éppen kibújt hajtással körítve, de a fekete kökörcsineknek még se híre, se hamva.