2009. október 16., péntek

Nagyon haragos lettem!

Na nem csak azért, mert még mindig nem jött meg a hajnalmadár, hiába vártam. A nagy keresgélés közben találtam néhány, a hamar melegedő sziklákon napozó fali gyíkot.
De a legnagyobb meglepetés, amitől olyan "haragos" lettem :), egy napozó kígyó volt, amit a szoborpark felső sétányán találtam. Ugyanis egy gyönyörű, jól fejlett haragos sikló volt! Szerencsére mielőtt eltűnt volna egy hatalmas szikla alatt, még sikerült néhány képet készíteni róla.

Ez a faj hazánkban két helyen fordul elő, de a Szársomlyón van az egyetlen stabil, igazán életképes állománya. De itt sem kerül sűrűn szem elé, mert rendkívül bizalmatlan. Nem beszélve a szabad példányok fényképezéséről. Jellemzi a helyzetet, hogy ezelőtt magam is csak egyetlen alkalommal láttam úgy, hogy teljes biztonsággal azonosítottam is, eltekintve azoktól az esetektől, mikor a már jókora távolságból, avart zörgetve elinaló egyedek után kémlelődtem, hiába.
Ettől a nem mindennapi élménytől feldobva indultam haza, mikor az út menti szőlők és szántók felett megpillantottam a szüreti bulira gyülekező vendég sereg(ély)letet. Nagyharsány és Harkány között három nagyobb seregély csapatot találtam, összesen több tízezer egyeddel.
Mindegyik társaság elkápráztatott a szinkronrepülés terén bizonyított tehetségével, hol légcsavart, hol füstfelhőt formázva.
Délután, folytatás gyanánt Csenge lányommal tettünk egy könnyű erdei sétát, ahol ez az erdei impresszió készült, "inspired by nature".
Kicsit odébb pedig összefutottunk ezzel a kíváncsi vörösbeggyel (Csenge szúrta ki, hogy ott gunnyaszt a letört facsonkon), aki elég jól tűrte a közelítési kísérletet.
Megjegyzem a kép a sötétedő erdőben 500 mm-en és ISO800-on készült, 1/10 másodperces záridővel. Ahhoz képest nem is olyan rossz.

3 megjegyzés: