A szürke légykapó program

A mentőállomás verandáján, egy falra akasztott virágcserépben kezdett költésbe egy szürke légykapó pár (jobb oldali, ronda, zöld alátétes cserép). Mivel az emberi jelenlétet nagyon jól tűrték, különben mi a ménkűt kerestek volna pont ott, már a kotlás alatt kihelyeztem egy beszállóágat (egészségügyi módszerrel, ragtapasszal), a jövendőbeli fényképezési lehetőség reményében.

Miután már a szülők elég sűrűn fordultak a koszttal, nekiültem a munka érdemi részének. Sajnos a kitett ágat csak az egyik madár használta, igaz következetesen. A másik mindig közvetlenül a fészekre szállt. Az alábbi a legelső kép ami készült, még nem volt időm mindent beállítani, ahogy leültem a gép mögé, jött a madár és lenyomtam a gombot.

Össze-vissza két napot tudtam eltölteni velük, azt is többször megszakítva, mert a betegek nem tartottak szünetet a kedvemért. Három nap lett volna, ha egyiken nem esik reggeltől estig. A következő alkalommal üresen találtam a fészket, a kollégák újságolták, hogy reggelre kirepültek a statisztáim. Igazán semmi különös nem született a dologból, de legalább van néhány elfogadható leíró képem a fajról. Jövőre azt hiszem rákészülök az ilyesmikre, néhány jól elhelyezett odúval.

Tervbe vettem egy itató létesítését az udvarban, hátha az már az idén hoz valamit!