Sumony, szeptemberi esőben

A mai csodálatos novemberi időben délelőtt tízig tartott eldöntenem, hogy mégis ma lesz a szeptemberi szinkron. Ennek szerintem Alföldi Zoli örült a legjobban, mert így felszedhettem őt a sumonyi vasútállomásnál és befuvaroztam a táborba. A csúsztatott kezdés és a szemerkélő eső, meg a szél ellenére elég jó mozgás volt, mindjárt egy öreg réti sassal nyitottam, aztán csak jöttek a kis kócsagok, üstökösgémek, üstökös récék, meg a többi jómadár. Azért a csúcs az volt mikor egy közeledő jókora réce csapatra pillantva szinte káprázni kezdett a szemem a villogó fehér szárnycsíkok tömegétől! Miután leszálltak szinte az orrom elé, összesen kétszázhúsz cigányrécét számoltam össze egy rakáson. Nem túl gyakran lehet szerencsénk ekkora cigányréce csapathoz. A zárószám a tavak melletti tarlóról felszálló százötvenes kék galamb csapat volt, közöttük néhány kései vadgerlével. Fényképezni nem tudtam, mert nem volt szívem ebben a csöpögős, szutykos időben elővenni a gépet.