Ma reggel azzal mentem dolgozni, hogy vörösbegyet fogok fotózni a mentőállomás udvarán, persze csak ha a betegek is úgy akarják! Tegnap reggel, mikor haza indultam a hátsó sarokban álló bokrokon kitartóan énekelt egy hím. Még gondoltam is rá, hogy rászánok egy kis időt, de inkább siettem a liliomokhoz. Rá is fáztam, mert mára a kis dög felszívódott :(
Tizenegy felé mozgolódás támadt az ablakom (a hátsó udvarra néz) előtt álló fákon, jött két felajzott örvös galamb. A hím nekiállt hangoskodni, a másik meg szerényen beült az egyik fenyő sűrűjébe. Miután már negyedórája ment a galamb műsor, összeszedelőzködtem és kimentem fényképezni. A zajos madár teljesen lehetetlen helyre ült, totális ellenfénybe, a másikat meg csak egy pontról lehetett meglesni, a szomszéd ház falára lapulva. Mégis sikerült néhány képet összehozni róla, mert végtelen türelemmel viselte szerencsétlenkedésem a megfelelő pozíció elfoglalásával. Végül is én untam meg a kísérletezést, ő még mindig ugyanott ücsörgött, mikor bevonultam megnézni, hogy mit hoztam össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése