Zivatar Dubrovnikban

A szerencse úgy hozta, hogy a városból kivezető út mentén levő pihenő-kilátó helyről - ahonnan a városról a legtöbb ismert látkép készül - nézhettük és fotózhattam végig, ahogy a zivatar lecsap Dubrovnikra.

C/2020 F3 (NEOWISE) 2020.07.23. és 28.

Most, hogy száguldva egyre távolodik tőlünk, halványabb a csóvája, bár a mag még fényesen ragyog.

2020.07.23.

2020.07.28.

Nem használ a láthatóságnak a Hold fénye sem, viszont lehetőséget ad más jellegű éjszakai képészkedésre.

Ez pedig a fotózásnak véget vető ÉNy-felől érkező hidegfront távoli zivatargóca, villámoktól kivilágítva.

Még két kép máshonnan... 2020.07.22.

Még két kép máshonnan a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről, miközben már napról napra távolodik tőlünk és fénye gyengül.

Csillagvadászok

C/2020 F3 (NEOWISE)

Dugi Otok

Egy a számos sziklás partok közé ékelt félreeső öbölből Dugi Otok nyugati oldalán (Horvátország),

és ugyan ez a hely néhány órával korábban, az éjszaka közepén! Az éjszakai fotózás nagyon fárasztó munka, de ha jó helyen tudja az ember kipihenni magát napközben, akkor azért elviselhető! 😀🧔🏻

Fénycsóva az éjszakában, C/2020 F3 (NEOWISE)

Tegnap este végre én is odaértem, íme a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről készült első képeim. Lesz még több is, mert vannak még ötleteim!

Felhők a hátsóudvarból

A napokban alkonyattájt többször is szépséges felhők gyülekeztek körülöttünk, ezekből válogattam néhányat ide.

Kucsmás sármány

Tegnap előkerült Hosszúhetény határában az első dél-dunántúli kucsmás sármány (Czigány Gábor, Stölkler Nándor leleménye) és persze ma este is a helyén volt, hangosan énekelve az alkonyatban, bőszen védte területét! Így már nem kell Bajáig menni, ha valaki látni akarja ezt a szépséges madár ritkaságot!

Kettőt egy csapásra!

Újabb művészi kísérletek eredménye képpen osztom meg veletek egy lecsapolt halastó és egy füves puszta 600 mm-en készült, erősen vágott képeit! Mindegyiken van azért valami, ami tegnap arra késztetett, hogy sietve Apajra induljak és begyűjtsek újabb két ritkaságot, a sivatagi lilét és a pártásdarut, egy napon - egy helyen!

Pártás daru

Sivatagi lile (ott van az csak kicsit keresni kell)

A vörösfejű

Próbálkoznék némi absztrakt művészettel, száraz ágak fotózása 600 mm-es teleobjektívvel stb. Erre jön ez a kis nyikhaj vörösfejű gébics és folyvást beleül a kompozícióba! Ez már aztán sok! Ezért autóztam 100+ km-t!?

IGEN!!! Új faj a listán!

Dunna alatt alszik... a város. :)

Kilátás a János-kilátóból egy ködös téli éjszakán.

Galériák feltöltése

Elkezdtem feltölteni az új galériákat, már majdnem mindenhol van elérhető tartalom. Érdemes átnézegetni a kínálatot, csak egy kattintás a képre!

Mindenkinek!

Együttállás épp most

Ha valaki ma éjjel nem átall az égre nézni, akkor láthatja, hogy a Hold milyen szépen megfér a Jupiterrel ilyen közeli együttállásban is. Bár az amúgy szép fényes óriásbolygó szomszéd így elég jelentéktelennek tűnik. :)

A folyó kettős természete

A Víz Világnapja alkalmából aktuálisabb képeket keresve sem találhattam volna a gyűjteményemben, mint az alábbiakat. A képeket az erdélyi Bihar-hegységben, Boga alatt, a Köves-Körös egy zúgójánál készítettem a múlt héten, két nap különbséggel. Az "eltérés" oka az éjszakától másnap estig tartó heves esőzés volt. A folyó látványosan "reagált" az időjárásra, ahol első alkalommal száraz lábbal mászkáltam a kövek között és fényképeztem a zúgót, ott két nap múltán combig érő tajtékozó áradat hömpölygött, teljesen elfedve a sziklalépcsőt.

A Vénusz és a Hold sarlója

Az öreg körtefa és az alkonyat fényei felett épp most!

2017

Az új esztendő első napkeltéje a Makár-tetőről, az év első fényképe.

Szilveszteri 12 órás Sürgősségis nonstop buli után, szintén ügyeletből lelépő kedvesemre várva.
Hihetetlenül mozgalmas éjszaka volt!

Az újesztendő angyalszárnyon érkezett! :)

Röviddel napkelte után jelent meg ez a szárnyra emlékeztető felhő Pécs felett.

2016 búcsúja

Az év utolsó fotóalanya és az egyik utolsó képe. Ő már tesz az óévre, készül az újra! :)

Év végi madarászásból hazatérőben, az út széléről, autóból cserkelve.

MINDENKINEK!

4 "lifer" egyetlen napon és a lángoló napnyugta

Tegnap reggel, miután kissé kialvatlanul hazatértem, elhatároztam, hogy a sürgősségi éjszaka kipihenése helyett útra kelek a lányokkal (feleség, leánygyermek és az eb). Hát nem bántam meg!

Mindennek az oka a fehércsőrű búvár, aki hazánkban első alkalommal tette tiszteletét és máris bevermelt a Balatonon. Rajta kívül még volt három mumusfaj a környéken a birding.hu adatai szerint, amik nem igazán ritkaságok, viszont eddig következetesen elkerültük egymást, illetve sosem indultam még utánuk. Kora délután bágyadt téli napsütésben és kellemetlenül csípős szélben érkeztünk Zamárdi strandjára. A lányok kétharmada sétálóra vette, a leánygyermek meg talált magának egy játszóteret, ahol csábító csúszó-mászó-lógaszkodó eszközöket lelt.

A partról nézelődve néhány perc alatt elesett az egyik mumus, meglettek a füstös récék. A többi célszemély csak nem akart előkerülni, pedig szépen voltak madarak, köztük sarki búvár, nagy bukók, két örvös bukó, de a kósza vendég és a mumusok csak nem kerültek elő. De a következő órában kitartásom elnyerte jutalmát, előbb az északi búvár került terítékre, messze a nyílt vízről, de biztosan megfigyelve, majd a fekete récéből kettő bukkant fel egy füstös csapatban. Csak a fehércsőrű nem mutatta magát. Gondoltam pozíciót váltok, átköltöztem a strand nyugati végében benyúló hullámtörő végébe, mert ott jobban fújt a szél. Gyorsan fogyott a fény, hála a nyugaton sötétlő felhőknek és még mindig semmi. Jött két siófoki kolléga, mondták, hogy ők már látták a napokban, de ma nem, puff neki! Néhány perc múlva épp Tihany felé nézve felbukkant a távcsövemben egy böszme torpedó, büszkén felszegve messze világító erős csőrét. Sajnos hamar el is tűnt a színről, de már akár mehetett is! Nos ilyen alkalom jó néhány éve nem volt, hogy egy nap négy új fajt sikerült leszednem! Azért még egy, talán közelebbi pillantás reményében gyorsan áthúztunk Szántódra, a révhez. Sajnos a búvár nem lett meg többször, na de amit a nap előadott az kárpótolt érte!

Előbb csak szépen alábukott a felhők mögé, majd mielőtt eltűnt volna a horizont alatt, szépen megmutatkozott még egyszer, egy résben. Miután végleg eltűnt a napkorong, a felhős ég alján narancsos izzás kezdett fényleni. Egyre erősödve, már szinte az egész nyugati égbolton megszínezte az érdekes sugaras mintába rendeződött felhőket. Aztán hirtelen mintha maga a nap robbant volna cafatokra és izzó foszlányaival beterítette volna az eget, narancsvörös fényben lángolt minden! Néhány perc alatt az izzás haloványabb lilás fénybe szelídült, aztán lassan teljesen kihunyt. Az egész csodás jelenséget a rév hullámtörőjének csúcsából volt szerencsém megörökíteni. A madarakról értelmes kép nem készült, így azokkal nem is fárasztok senkit. :)

A teljes sorozat az alábbi képre kattintva tekinthető meg!