2017. április 11., kedd

Együttállás épp most

Ha valaki ma éjjel nem átall az égre nézni, akkor láthatja, hogy a Hold milyen szépen megfér a Jupiterrel ilyen közeli együttállásban is. Bár az amúgy szép fényes óriásbolygó szomszéd így elég jelentéktelennek tűnik. :)


2017. március 22., szerda

A folyó kettős természete

A Víz Világnapja alkalmából aktuálisabb képeket keresve sem találhattam volna a gyűjteményemben, mint az alábbiakat. A képeket az erdélyi Bihar-hegységben, Boga alatt, a Köves-Körös egy zúgójánál készítettem a múlt héten, két nap különbséggel. Az "eltérés" oka az éjszakától másnap estig tartó heves esőzés volt. A folyó látványosan "reagált" az időjárásra, ahol első alkalommal száraz lábbal mászkáltam a kövek között és fényképeztem a zúgót, ott két nap múltán combig érő tajtékozó áradat hömpölygött, teljesen elfedve a sziklalépcsőt.



2017. január 1., vasárnap

2017

Az új esztendő első napkeltéje a Makár-tetőről, az év első fényképe.
Szilveszteri 12 órás Sürgősségis nonstop buli után, szintén ügyeletből lelépő kedvesemre várva.
Hihetetlenül mozgalmas éjszaka volt!


Az újesztendő angyalszárnyon érkezett! :)
Röviddel napkelte után jelent meg ez a szárnyra emlékeztető felhő Pécs felett.


2016. december 31., szombat

2016 búcsúja

Az év utolsó fotóalanya és az egyik utolsó képe. Ő már tesz az óévre, készül az újra! :)
Év végi madarászásból hazatérőben, az út széléről, autóból cserkelve.


2016. december 12., hétfő

4 "lifer" egyetlen napon és a lángoló napnyugta

Tegnap reggel, miután kissé kialvatlanul hazatértem, elhatároztam, hogy a sürgősségi éjszaka kipihenése helyett útra kelek a lányokkal (feleség, leánygyermek és az eb). Hát nem bántam meg!
Mindennek az oka a fehércsőrű búvár, aki hazánkban első alkalommal tette tiszteletét és máris bevermelt a Balatonon. Rajta kívül még volt három mumusfaj a környéken a birding.hu adatai szerint, amik nem igazán ritkaságok, viszont eddig következetesen elkerültük egymást, illetve sosem indultam még utánuk. Kora délután bágyadt téli napsütésben és kellemetlenül csípős szélben érkeztünk Zamárdi strandjára. A lányok kétharmada sétálóra vette, a leánygyermek meg talált magának egy játszóteret, ahol csábító csúszó-mászó-lógaszkodó eszközöket lelt.
A partról nézelődve néhány perc alatt elesett az egyik mumus, meglettek a füstös récék. A többi célszemély csak nem akart előkerülni, pedig szépen voltak madarak, köztük sarki búvár, nagy bukók, két örvös bukó, de a kósza vendég és a mumusok csak nem kerültek elő. De a következő órában kitartásom elnyerte jutalmát, előbb az északi búvár került terítékre, messze a nyílt vízről, de biztosan megfigyelve, majd a fekete récéből kettő bukkant fel egy füstös csapatban. Csak a fehércsőrű nem mutatta magát. Gondoltam pozíciót váltok, átköltöztem a strand nyugati végében benyúló hullámtörő végébe, mert ott jobban fújt a szél. Gyorsan fogyott a fény, hála a nyugaton sötétlő felhőknek és még mindig semmi. Jött két siófoki kolléga, mondták, hogy ők már látták a napokban, de ma nem, puff neki! Néhány perc múlva épp Tihany felé nézve felbukkant a távcsövemben egy böszme torpedó, büszkén felszegve messze világító erős csőrét. Sajnos hamar el is tűnt a színről, de már akár mehetett is! Nos ilyen alkalom jó néhány éve nem volt, hogy egy nap négy új fajt sikerült leszednem! Azért még egy, talán közelebbi pillantás reményében gyorsan áthúztunk Szántódra, a révhez. Sajnos a búvár nem lett meg többször, na de amit a nap előadott az kárpótolt érte!
Előbb csak szépen alábukott a felhők mögé, majd mielőtt eltűnt volna a horizont alatt, szépen megmutatkozott még egyszer, egy résben. Miután végleg eltűnt a napkorong, a felhős ég alján narancsos izzás kezdett fényleni. Egyre erősödve, már szinte az egész nyugati égbolton megszínezte az érdekes sugaras mintába rendeződött felhőket. Aztán hirtelen mintha maga a nap robbant volna cafatokra és izzó foszlányaival beterítette volna az eget, narancsvörös fényben lángolt minden! Néhány perc alatt az izzás haloványabb lilás fénybe szelídült, aztán lassan teljesen kihunyt. Az egész csodás jelenséget a rév hullámtörőjének csúcsából volt szerencsém megörökíteni. A madarakról értelmes kép nem készült, így azokkal nem is fárasztok senkit. :)
A teljes sorozat az alábbi képre kattintva tekinthető meg!

http://onodimiklos.hu/pages/gss_Lr20161211.htm

2016. december 5., hétfő

Mikor kitisztul a kép!

A képre kattintva megnézheted mind az öt képet, ahogy a felhő szétszakadozik és előbukkan a tengerszemek lánca!
Retyezát-hegység 2015. június 11.

http://onodimiklos.hu/pages/gss_Lr2150611.htm

2016. december 2., péntek

Retyezát vihar után, 2015. június 12.

Dél körül, ahogy ilyentájt gyakran szokott, leszakadt az ég a Retyezát-hegység szívében, a Bukura-tónál. Ahogy a „könnyed” jégzivatar elvonult, a hirtelen támadt vízfolyások elapadtak, hátrahagyva nem kevés jeget a vízmosásokban. A sziklás hegyoldalból hirtelen felszálló pára ezzel a látványos felhőkígyóval koronázta meg a Szlevej-gerincet. Ráadásként ez a tünékeny látvány a tó vihar utáni szélcsendben teljesen elsimult vizén gyönyörűen tükröződött.
Rákattintva látható kép a maga 1800 pixeles megmásítatlan valójában!
http://onodimiklos.hu/pages/gss_P1.htm

2016. november 11., péntek

Köd előttem...

Reggel a városon megint köd ült, de nálam (320 méteren) verőfényes napsütés volt. Itt volt az alkalom, hogy kihasználjam a nemrég váltott TV-torony bérletem, mert már ilyen is van!
Így fest a Szársomlyó a pécsi TV-toronyból nézve, a mai ködös napon.


A teljes Villányi-hegység, a Szársomlyótól a Tenkesig,


és a kicsit távolabbi, de cserébe jóval méretesebb Papuk-hegység.

2016. november 10., csütörtök

Nagyon vadon

A vadonért nem kell mindig lemenni a térképről, csak jó helyen kell letérni a kijárt útról! :)






2016. október 29., szombat

2016. szeptember 28., szerda

2016. augusztus 1., hétfő

Ménkűnagy mennykövek!

A múlt éjjel a front megérkezése elég látványosra sikerült. Sajnos már kissé elkésve értem fel a Nagy-Tubesre, addigra már jószerével körülvett a zordulat, mindenfelé csapkodott a ciframénkű.
De azért...



2016. június 27., hétfő

Június 9.

Alább már említettem, hogy az idei és tavalyi Retyezáti hetünk időjárási viszonyai finoman szólva eltérőek voltak. Ennek illusztrációja az alábbi képpár. Az első 2015 június 9-én, míg a második 2016 június 9-én készült jószerével ugyanonnan, mindössze egy perc különbséggel, 14:04-kor és 14:03-kor! Az időpontok egybeesése nem volt szándékos, csak egy kozmikus véletlen (most vettem észre képfeldolgozás közben), de igen tanulságos!



2016. június 22., szerda

A retyezáti medve, meg egyebek

Immár harmadszor egy hetet töltöttünk fotózással és túrázással a Retyezát-hegységben, a Bukura-tó mellett. Vasárnap estére érkeztünk meg a Pelága-rét melletti parkolóba (1600 m tszf), gyorsan átcuccoltunk a közeli menedékházba és vacsora után szunnyadni tértünk. Másnap várt ránk az egész hét legjava, teljes fotós és tábori felszereléssel (az enyém 35 kg-os) 3,5 km-t kell ballagni, fel 2060 m-re, a tó melletti táborhelyre. Na de mivel ezt már kétszer túléltük, egyszer már szakadó, jéghideg esőben, most sem jelenthetett problémát! Az első 500 méter! A többit hagyjuk, megint túléltük. De az utolsó 500 méteren megint bejött egy kis nevelő célzatú eső, ezúttal jéggel!
A tavalyi ugyanebben az időpontban ugyanitt eltöltött hetünknek meteorológiailag köze sem volt a mostanihoz. Ennyi havat és befagyott tengerszemet még nem láttam itt. Az idő a helyi viszonyokhoz képest jó volt, bár többször megáztunk, de nappal kellemes 10-12 fokos túraidő volt, némi könnyed hajnali faggyal fűszerezve.
Akkor mindjárt a közepébe vágva, kezdeném a hét legfényesebb fénypontjával, a MEDVÉvel!
A Bukura csúcs megmászása után a Bukura-nyereg felé ereszkedve kedvesem kérdezett rá, ugyan mi lehet az a jószág ott a Bukura II oldalában? Mi lett volna, ha nem egy medve a bocsával!

A medve és bocsa!


A medvevadász (Móni nem csak medvét fényképezett)
 

Mozgalmas hét volt ez medveileg a Bukura vidékén! Hétfőn felfelé jövet mi találtunk egy izgalmasan nagyon friss medvenyomot az ösvény sarában, szerdán egy román fotós látott egy fiatal példányt a Retyezát-csúcs közelében, csütörtökön mi találtuk ezt a bocsos anyamedvét a Bukura-nyeregnél.

A hétfői nyom.



2016. január 26., kedd

Téli hangulat

Nemrég túrtam elő ezeket az öt évvel ezelőtt készült képeket az archívumból, ahol méltatlanul majdnem feledésbe merültek.
Canon 450D, Sigma 50-500, Abaliget határában, a Mecsekben.




2016. január 19., kedd

Temetünk

Még nem is volt igazán tél, de már temetnénk, legalábbis a téltemetők, mert ők nem várnak késői havakra, meg egyéb szörnyűségekre, csak virágzásukkal jelzik, már kifelé tartunk.


2015. október 7., szerda

Viharosan indult az éjszaka

De szerencsénkre végül kikerült minket, nem mosta el az éjszakai fotózást! 2015 június, Retyezát-hegység, Románia.