A madarászoknak az Hortobágyon való nyócadik nemzeti futásárúl szóló rövid krónika

Lezárult a nyolcadik Madarászfutam. Ezt is sokáig fogjuk emlegetni, mint minden eddigiek közül a leggyengébbet. Ennél rövidebb fajlistát még nem sikerült összehozni. Korábbi csapattársaim egyéb elfoglaltságaik miatt nem értek rá értesíteni, hogy nem jönnek el, így a "Messziről jött ember..." (aki ugye azt mond amit akar) nevű csapat - Hadarics Tibor, Laczik Dénes és magam - a helyszínen alakult meg.
A szombati nap erősen szelesre sikerült, törölve szinte az összes énekesmadarat, amiket ugyan vasárnap hajnalban sikerült nagyrészt pótolni, de nem megfelelő számban. A lecsapolt tóegység hiánya sem kedvezett a fajvadászatnak. Végül az összesített 151 fajos listából kiderült, hogy a madarak azért ott voltak, csak megtalálni volt nehezebb őket. Persze a legelszántabbaknak sikerült.
A bazár bezárása után egyenesen hazafelé vettem az irányt, ezúttal még a szokásos havasi lile túrát is kihagytam. A 33. úton Kócsújfalu előtt még találtam egy kígyászölyvet, két nap alatt ez volt a második, zárószámnak nem is volt rossz.
Alább egy kis nyárvégi-koraőszi pusztahangulat, más kép nem is készült.