2006. július 11., kedd
A mai program, madarászás három angol madárlesővel a legjobb területeimen. Lett volna, de reggel elkottyantottam nekik a tegnapi jászberényi amuri vércsét. Némi rábeszélés után hagytam magam. Mire oda keveredtünk a Borsóhalmi-legelőre (hála Husi pontos távirányításának és még egyszer köszönet) dögletes hőség lett, de mindjárt az elején talált kék vércsék, kis őrgébicsek és szalakóták feldobták a kókadó hangulatot. Aztán némi keserves várakozás után mégis kimozdult a kék vércse csapat és közöttük sikerült kiszúrni az amuri (gyanús) vércsét! Végszóra, mert már igencsak indulnom kellett hazafelé. Remélem amuri marad és nem potyára rohantam át a fél országot!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése