2012. július 29., vasárnap

Zivatar után

Mint azt nemrég említettem, a zivatarokat messziről szeretem! Így egy Gyékényesen töltött kellemes nap után, a felhők gyülekezését látva, összepakoltunk és elindultunk haza. Már majdnem Csurgón jártunk, mikor az ég alja és a felhők a lebukó nap fényében felizzottak, tüzes fénnyel megfestve a tájat. Satufék, éles forduló, padlógáz vissza a tópartra. Íme:




2012. július 19., csütörtök

A kíváncsi vörösgém

Mai sumonyi kirándulásom érdekessége ez a kíváncsi, vagy nagyon bátor vörös gém volt. A nádasból ugrott fel előlem, de fejvesztett menekülés helyett fogta magát és elkezdett felettem körözni. Talán meg akarta nézni, ki a bánat zavarta meg békés táplálkozása közepette.



2012. július 15., vasárnap

Hazafelé mint sokszor máskor

Nem tudok betelni az otthonom környékének napi csodáival! Ma este ezt a bíbor alkonyatot kaptam ajándékba.


2012. július 11., szerda

Nyers energia

Szeretem a zivatarfelhőket! Elázni utálok, így én csak távolról szeretem nézni őket. Pillanatonként változó formáikkal, jó fényben gyönyörűek tudnak lenni. Persze mikor a bennük halmozódó erők elszabadulnak és az emberfia alulról szemléli őket, nem biztonságos távolból, akkor már nem annyira szépek, de hát ilyen a természet.
Az első kép jobb alsó negyedében van egy kicsi szenzorpiszoknak látszó valami, ami nem az, hanem a felhő előtt köröző rétisas. Segít érzékeltetni kicsinységünket!



2012. július 9., hétfő

A táj ujjlenyomata

Alkonyatkor az előző bejegyzésben fotózott helyszín közelébe mentem a Mecsekbe, gondoltam van még ott ez-az, amit le kéne képelni. Az azóta eltelt néhány napban aljas módon learatták a célba venni kívánt táblákat, így a kép teljesen megváltozott. A táj sajátos "ujjlenyomatot" kapott.


2012. július 4., szerda

Gólyák, forgószelek, aknák...

Az idei gólyaszámlálás a tavalyihoz képest kicsit szerényebb, de korántsem rossz eredményt hozott. A fészkelőpárok száma ugyan alig csökkent, de sajnos a fiókák száma jelentősen. Azért így is meglett a kötelező ötös fészekalj, habár meglepetésemre nem ott ahol vártam volna.


Közben több érdekesség is adódott. Csarnótáról kifelé jövet, a tarló felett veszettül vibráló levegőben (38 fokot mutatott a hőmérő) egy pofás kis forgószelet pillantottunk meg. Majd mellette kialakult egy másik is és rövidke kergetőzés után a két portölcsér egyesült egy naggyá, aztán megszűnt létezni.




Az ilyenkor szokásos Drávában úszkálás sem maradhatott el, anélkül ki sem bírtuk volna estig ebben az időben. A meglepi akkor ért, mikor a folyóparton évek óta megszokott parkolóhelyemre bekanyarodva ezzel a pofás aknaveszélyt jelző táblával szembesültem! A vicc az egészben, hogy hosszú évek óta járom a környéket és nem egyszer jártam már a tábla mögötti területen is, csak akkor még nem voltak itt a táblák. Pedig hát a konfliktus, minek kapcsán az aknák idekerülhettek, nem tegnap ért véget. Csak most kapott észbe valaki, hogy itt szabadon járnak-kelnek a népek, mert már nincs határsáv egy ideje?


Amúgy meg úgyis nagy szívfájdalmam volt, hogy tavaly Dalmáciában nem fotóztam ilyesféle aknamezős táblát emlékbe, addig halogattam, míg elmaradt. Sebaj, az már nem is hiányzik, hiszen a hazai sokkal jobb, ugyebár!
Mindezen érdekességek után, a számlálást Drávacsehiben befejezve, egy csodás naplementével búcsúztattuk a sikeres napot.


No és egy igen kellemes vacsorával a Tenkes csárdában, amit szintén mindenkinek teljes szívemből ajánlok!

2012. július 2., hétfő

Hűs hajnal

Dermesztő 23 fokos hajnali hőmérsékletben indultam napkelte előtt jóval, hogy elfoglaljam sátramat a tóparton, hátha végre történik valami ott is. De nem. Annak ellenére, hogy távolabb azért volt madár, mindössze két fiatal és egy öreg szárcsa jött felém, utóbbi tollászkodott is nekem egy keveset. Leírhatom, hogy ez a projekt alaposan bebukott, de sebaj, szokott ez így lenni, ebben az üzletágban! :)






2012. július 1., vasárnap

Nagyon meleg!

Délután Sanyi tóparti villájába mentem, mondván kihasználom, hogy a múltkor olyan szépen kitakarítottam előtte, de persze nem jött semmi. A 38 fokos hőségben, mind a nádas sűrűjében hűsöltek. Csak én heverésztem a fekete fóliatetős deszkakunyhóban, ami ilyenkor hőkollektorként működik. Nem sokáig, mert miután mindenemet csatakosra izzadtam, de szó szerint, kimenekültem az infraszaunából. Így utólag már érthető, miért nézett meg oly nagyon az a barna rétihéja, amelyikkel befelé találkoztam. :)