www.OnodiMiklos.hu | Galéria-Gallery | Magamról | About me | Vendégkönyv-Guestbook
____________________________________________________________________________________________________________________________________________

2011. augusztus 25., csütörtök

Nyári madarak




A nyaralás sem volt kivétel, ott is akadt azért egy-két madár. Ha nem is sok és ha nem is nagyon törtem magam utánuk.



Na ez nem teljesen igaz, mert azért Splitben aszalódtam a tűző napon negyven fokban vagy fél órát, míg ezt a dokumentum minőségnek is alig nevezhető képet összehoztam az őrülten visítozva száguldozó halvány sarlósfecskék egyikéről.



2011. augusztus 24., szerda

Primosten, Horvátország




A tippet, hogy Primostent feltétlen nézzük meg, ha már Sibenik környékén járunk, az egyik kedvenc túraboltosunktól kaptuk, közvetlen indulás előtt, mikor a széthullott túraszandálom helyett kellett sürgetőleg újat vételeznem. Bizton állítom, valóban kihagyhatatlan hely!



Az óváros egy apró félszigeten terül el (eredetileg sziget volt), aminek csúcsán a Szent György templom áll.





A félsziget nyílt tenger felőli csúcsán, ahol a sziklák függőlegesen szakadnak a vízbe, megtaláltuk az ideális fürdőhelyet. Nem kellett aggódni, hogy sünbe lépünk, ugyanis ők egy másik síkban helyezkedtek el, cirka 10-15 méterrel lejjebb, a fenéken. Az ifjak mindjárt ki is próbálták, hogyan megy az ugrálás 6-8 méter magasból.





Csenge lányom eleinte csak szemlélte a fiúk ugrásait, aztán csekély gondolkodás után zsupsz, már csobbant is.



Aztán alig lehetett meggyőzni, hogy nem megy a tenger sehova, holnap is pont itt lesz, még ha mi vissza is megyünk a szállásunkra.

2011. augusztus 23., kedd

Roski-vízesés (Krka NP), Horvátország

A Krka Nemzeti Park felső részén, a Visovac-tó másik végénél található a Roski-vízesés (az alsó végénél a Skradini-vízesések vannak). Kétszer jártunk itt is, egyszer egy kellemes hajóúttal, egyszer meg autóval körbekerülve a fél világot, leereszkedve egy sziklafalba kapart halálos szerpentinen, ahol nem tudom hogy fér el két nagyobbacska autó, mert szerencsére nem jött szembe egy sem. Nem is beszélve az út mentén szerénykedő aknaveszélyre figyelmeztető táblákról. De ezt is látni kell!










2011. augusztus 22., hétfő

Rastoke (Slunj), Horvátország

Van egy városka Plitvicze-től északra úgy 30 kilométerre az 1-es út mellett, Slunj. Ennek a városnak van egy Rastoke nevű "óvárosa", a Korana és Slunjcica folyók találkozásánál, ódon házakkal, vízimalmokkal, vízesésekkel. Sajnos annak ellenére, hogy ezt az utat bő két hét leforgása alatt kétszer is bejártam oda-vissza, csak egyetlen szűkre szabott alkalom adódott a fényképészkedésre (egyszer esett, egyszer sötét volt már, egyszer meg igencsak igyekeznünk kellett), pedig ez a hely is sokkal többet érdemelne.




2011. augusztus 21., vasárnap

Krka Nemzeti Park, Horvátország

Ahogy megígértem, ha elkészülnek megmutatom a nyaraláson készült képeket. Ime!
[Na ez erős csúsztatás, mert ezt most, december harmadikán írom, csak a kronológia kedvéért visszadátumoztam a bejegyzést. :)]

A horvátországi út egyetlen tervezett fotós célpontja a Krka Nemzeti Park vízesései voltak. A park Sibenik-től bő 20 km-re található, a skradini nagy vízesések a Krka folyó által vájt mély szurdokvölgy alján találhatók. A környezet festői, de napközben a fényképezés reménytelen, a tengernyi turista miatt. Állandóan átesnek az állvány lábán, belesétálnak a kompozícióba, mászkálnak a pallókon, belengetve azokat és más hasonló botorságokat művelnek, nem beszélve a nyári verőfényről, ami szintén nem segíti a ténykedést. Nincs mit tenni, miután délelőtt megnéztük az összes kiállítást, a helyet alaposan körbejártuk és kitaláltuk mit hogyan szeretnénk lefotózni, belevetjük magunkat a hűs habokba, mert a vízesések alatt fürdeni is lehet. De belefért még egy hajókirándulás a park felső részén, érintve a Visovac kolostorszigetet és a felső Roski-vízeséseket. A park hatkor zár, a tömeg addigra erősen oszlásnak indul, röviddel később a meredek sziklafalak jótékony árnyékukkal fedik be a zuhatagokat. Itt van már a Kánaán, kezdődhet a hosszú-expozíciós tobzódás! Az utolsó busz nyolckor indul fel a bejárathoz, ez a két óra persze nem elég semmire sem, így marad a gyaloglás, a hőségben egész nap cipelt fullra töltött hátizsákkal. Legalább a kaja és az innivaló nagyja már nincs benne. A parkoló, ahol a kocsit hagytuk a lozovaci bejáratnál, fent van a fennsíkon a kanyon felett, úgy kétszáz méterrel feljebb! De még így is megér a hely minden fáradtságot, ajánlom mindenkinek! Akkor a képek:
















2011. augusztus 8., hétfő