2011. február 22., kedd

Mozgalmas nap az etetőn

Az otthoni etetőn a fagyos időnek köszönhetően újból megélénkült a mozgás. A fényképezőgépet a nappali ablakába állítottam (4 méter az etetőtől) és jártomban-keltemben, ha jobb mozgást láttam, odaléptem néhány kép erejéig. Az etetőt látogató sereglet zömét a kék és széncinegék adják, ők folyamatosan jelen vannak.


A környéken bandázó cirka 200 fenyőrigó persze nem jár az etetőre, de olykor néhányan beugranak egy-egy falatra az etető melletti vadrózsára.

Úgy óránként jelenik meg egy vegyes pintycsapat, meggyvágók, fenyőpintyek, zöldikék zömmel és lecsapnak a kosztra.






És hát ahol ennyi jómadár jön össze, ott előfordul néha egy kis torzsalkodás is.

Az utolsó képen pedig bemutatnám, hogyan fest ez a nappaliból nézve nagylátószöggel és nem 500 mm-en.

2011. február 5., szombat

Kikericsek, baglyok, új generáció...

Csenge lányommal a langyos délutáni napsütésben kirándultunk a Szársomlyóra magyar kikericset fényképezni. Nem először fordult elő, hogy kifejezte határozott szándékát, hogy ő is szeretne fotózni, így kézbe kapta a régi Canon A95-öt, hadd próbálkozzon.
Az új generáció elmélyülten alkot.

Az elmélyülés eredménye (na jó, az utómunkát én végeztem).

Nekem pedig ez lett belőle.

A kikericsek után elmentünk Harkányba, ahonnan egy ismerősöm jól megközelíthető és fotózható, erdei fülesbagoly nappali gyülekezőhelyet jelzett nemrég. A nap már erősen lemenni készült mire odaértünk, sőt mire az egyik bagoly hajlandó volt tisztán, takarás nélkül kiülni, addigra le is ment. Így az alábbi egész alakos kép 5 másodperces expozícióval készült ISO800-on. Hát nem elsőre sikerült! :)


2011. február 4., péntek

Az utolsó tekercs

Ma reggel betértem Gábor barátom laboratóriumába, mert nemrég jelentős feladatot bíztam rá. Elő kellett hívnia az utolsó tekercs diámat! A dolog pikantériája az, hogy azt a tekercset 2004 nyarán exponáltam el, mikor a Vénusz áthaladt a Nap előtt. Azóta dekkolt a gépben, aztán egy ideje, mikor eszembe jutott létezése, egy dobozba zárva várta a végítéletet, lesz belőle akármi, vagy mégsem? Túl sokat nem vártam tőle, de Gábor halovány mosolya előre sejtette a szörnyű végeredményt. Az amúgy csodás színekkel kápráztató Kodak dia egy halványszürkés-ciános-kékes-nemistudommilyen árnyalatokban tobzódó, elhalványult, kifoltosodott szörnyedménnyé lett! Az idő vasfoga! Azért elteszem, mégis ez az utolsó. Bár ki tudja?