2011. január 29., szombat

Helybe jött hajnalmadár!

A mostani téli szezonban nagyon kevés időt töltöttem madarászattal és fotózással, a hajnalmadaras bányát is csak egyszer látogattam meg. Ezt úgy látszik a hajnalmadár tűrhetetlennek találta.
Délutáni szórakozás gyanánt a sógoromat vittem be a munkahelyemre (pécsi I. sz. klinikai tömb, ismertebb nevén 400-ágyas klinika), hogy egy mellkasröntgent készítsünk és nézzünk némi laborértéket, mert csak nem akarja abbahagyni a köhögést. Az ügymenet gyorsítása végett felvittem a vérmintát a laborba, a klinika hetedik emeletére (igazából kilencedik szint). Miután átadtam, kiléptem a teraszra, mondván "de szépen süt a késő délutáni nap!". Mit látok a szomszédos épületszárny nyugati falán 15-20 méterre , a langyos napsütésben sütkérezni? Egy hajnalmadarat! Távcső, fényképezőgép a kocsiban, kilenc emelettel lejjebb! Éppen hogy jól megnézhettem, mikor felreppenve eltűnt az épület teteje felett. Na itt eddig még sosem kerestem, pedig légvonalban 600 méteren belül van a Magasház és a Pius templom, ahonnan már vannak adatok, de innen még nem volt. Most már van! :)

2011. január 13., csütörtök

Búbos - fenyves cinegeles


Völgyi Sanyi barátom még októberben felfedezett egy vegyes, telelő cinegecsapatot a Mecsek egy fenyvesfoltjában. Nem volt rest beetetni őket és lest építeni fényképezésükhöz. Buzgalmának legfőbb oka a csapat különleges és errefelé igen ritka tagjai, a búbos cinegék voltak. Most végre, többszöri unszolás után elrángatott magával (nem mintha bármi ellenérzésem lett volna), hogy én is lefotózhassam a madarait . Nagy élmény volt a vegyes csapat fergeteges nyüzsgését figyelni az etetőn (búbos, fenyves, barát, szén, kék cinege és a be-betérő vörösbegy)! Mondjuk fotózni nem volt annyira egyszerű a villámként cikázó tollgombócokat, borult, ködös időben, 1/20 -1/50 másodperces záridővel. De azért sikerült!






Köszönet a kitartó cinegepásztornak! :)

2011. január 8., szombat

Nagy-mély-völgy és Meleg-mány, azaz vízesések megint

A hirtelen jött felmelegedés hatására a befagyott vizek életre keltek, a gyalogutak pedig sártengerré váltak, de így is megérte a késő délutáni kirándulás. A Lapisról Árpádtetőre vezető úton leparkolva, Nagy-mély-völgyön ereszkedtünk le, majd onnan a Meleg-mányi-völgyön tértünk vissza a kocsihoz. Mire leértünk, a koszos vaddisznókonda csak jelenthetett nekünk, olyan sárosak voltunk. De az olvadékvizektől felduzzadt patakok kárpótoltak a kis kellemetlenségért.



Sajnos mivel elég későn indultunk, igyekezni kellett, hogy mindent láthassunk, így a fényképezésre csak kutyafuttában volt alkalom, állványt sem állítottam, hogy ne kelljen pakolászni, csak a stabilizátort teszteltem erősen. Így is, mire a meleg-mányi nagy mésztufavízeséshez értünk, szinte teljesen sötét volt, ami látszik is a kép minőségén.

2011. január 4., kedd

Napfogyatkozás

A mai napfogyatkozásból nekem igen kevés jutott, ezer okból. Éjszakai ügyelet után lelépve a Misina felé vettem az irányt, gondolván az biztosan kilóg a várost borító ködszutyokból. Így is volt, csakhogy mire felértem, a felhők ügyesen eltakarták a napot. Az utolsó kilométeren kibújva a köd fölé, már láttam az elfogyó napkorongot, de sajnos én bolond nem álltam meg azonnal, hanem "majd a jobb helyről...". Így jártam!
A Misináról szemléltem, hogy a Tubesen még süt a nap (a másik választható helyszín volt), aztán néhány vállalkozó szellemű sorstárssal elkezdtünk versenyt futni a borulással. A felhők nyertek.
Hosszas fagyban toporgás után (hátha előbújik) a fogyatkozás vége előtt három perccel végre kilesett a Nap egy lyukon a felhők közül (balról alig láthatóan csorba még).
Bár várakozás közben kellemes társaságom volt (az őzek), azért nem volt túl szívmelengető a -8 fok.

Aztán ahogy jött, a Nap el is tűnt a felhők között.

2011. január 3., hétfő

Mecseki vízesések - télen

Fagyott vízesések fotózásához ideális idő van, csak legyen aki kibírja. Na mindegy, felkerestem a júniusban fényképezett szurdokvölgyet, hogy készüljön néhány téli kép is.