2009. december 13., vasárnap

Sumony, december

A halastó mai bejárása alkalmával három itt ritkaságnak számító madárfaj egyedeivel is sikerült összefutnom. Az elsők a bütykös ásóludak voltak, mindjárt hárman.
A második egy hím nagy bukó volt, ami csak rövid ideig tartózkodott itt, mert reggel még nem volt a réceseregletben, aztán miután megtaláltam, rövid idő múltán el is tűnt. Gondolom megállapította, hogy a lecsapolt tavak vízmélysége neki nem igazán felel meg és tovább állt (a kép majd egy kilométerről készült, de felismerhető).
A harmadik faj pedig a daru volt, mindjárt kilencvenöt példányban. Sajnos ők csak kerültek néhányat, mustrálva a tavakat, de ahogy jöttek, szintén tovább álltak.
A legnagyobb élmény mégis egy itt köztudottan állandó, de ritkán szem elé kerülő emlős volt. Az egyik zsilip alól sikerült felugrasztanom, egy az ott szorult apróhalból lakomázó vidrát. Ahelyett, hogy fejvesztve elrohant volna, átiszkolt a szomszédos, feltöltött tóba és annak keskeny nádszegélyében játszott bújócskát velem, vagy egy órán át. Sajnos nem sikerült nyílt terepen elkapni, csak így, a nád között leskelődve.