www.OnodiMiklos.hu | Galéria-Gallery | Magamról | About me | Vendégkönyv-Guestbook
____________________________________________________________________________________________________________________________________________

2009. december 30., szerda

Temetjük a telet?

Nem hinném, hogy a kutya megette volna a telet, mint ahogy máskor sem tette. Január első napjaitól újra nappali mínuszokat jósolnak, de amíg tehetjük, gyönyörködjünk a korai virágokban, mert a téltemetők is bontogatják szirmaikat.

2009. december 29., kedd

A tavasz első pillanata?

Vajon ennyi volt a tél? Errefelé minden esetre a növények azt hiszik. Bár a magyar kikericsek mindig kivirágoznak az első erősebb fagyok utáni felmelegedésben, akár már november elején. Most az enyhe ősz elég sokáig húzta, így az első kikericsek is csak a karácsonyi enyhülésben indultak be. Még ugyan kevesen vannak és majd mind bimbósak, de megkezdődött a szezon!

2009. december 27., vasárnap

A bakancs evolúciója

Négy évvel ezelőtt, bolondos hangulatomban készítettem egy képet a bakancsomról, amint Csenge lányom bakancsa az orrán pihen. Most elkészítettem a sorozat folytatását. Az én bakancsom, mindössze kissé kopottabb lett, de a másik... :)

2009. december 21., hétfő

Mínusz tizenegy fok! BRRR!

A reggel kellemes mínusz tizenegy fokos dermedéssel kezdődött, viszont gyönyörű napsütéssel. Nyolctól kilencig volt egy üres órácskám, így kiszaladtam a Régi-bányába. Természetesen a hajnalmadár a helyén volt, de sajnos nem volt hajlandó lejjebb ereszkedni a falon. Nekem meg nem volt kedvem a sziklafal alatt mászkálni, mert ez fagyos időben nem tanácsos (persze olvadás után közvetlenül sem), mert elég sűrűn potyognak kisebb-nagyobb kövek a falról.
Ezután még elbíbelődtem a hóból kiálló növényekkel,...
... miközben kereszteztem a közelben lakó rókák jól kijárt hadiösvényét.
Mikor elindultam a bányából a többi dolgomat intézni, lent az országút mellett keresgélő búbospacsirták még megállítottak néhány percre.

2009. december 19., szombat

Zsibvásár az etetőn

A hó és a hideg megérkeztével megélénkült az élet a nappali ablaka előtti madáretetőn. A képek csak úgy az ablakon keresztül (nem optikai minőségű üveg), illusztráció gyanánt készültek. Az elsőn zöldike, mezei verebek és meggyvágó, a másodikon pedig egy fenyőpinty látható.

2009. december 13., vasárnap

Sumony, december

A halastó mai bejárása alkalmával három itt ritkaságnak számító madárfaj egyedeivel is sikerült összefutnom. Az elsők a bütykös ásóludak voltak, mindjárt hárman.
A második egy hím nagy bukó volt, ami csak rövid ideig tartózkodott itt, mert reggel még nem volt a réceseregletben, aztán miután megtaláltam, rövid idő múltán el is tűnt. Gondolom megállapította, hogy a lecsapolt tavak vízmélysége neki nem igazán felel meg és tovább állt (a kép majd egy kilométerről készült, de felismerhető).
A harmadik faj pedig a daru volt, mindjárt kilencvenöt példányban. Sajnos ők csak kerültek néhányat, mustrálva a tavakat, de ahogy jöttek, szintén tovább álltak.
A legnagyobb élmény mégis egy itt köztudottan állandó, de ritkán szem elé kerülő emlős volt. Az egyik zsilip alól sikerült felugrasztanom, egy az ott szorult apróhalból lakomázó vidrát. Ahelyett, hogy fejvesztve elrohant volna, átiszkolt a szomszédos, feltöltött tóba és annak keskeny nádszegélyében játszott bújócskát velem, vagy egy órán át. Sajnos nem sikerült nyílt terepen elkapni, csak így, a nád között leskelődve.