2009. október 18., vasárnap

Sumony, október

A halastó felett húztak el ezek a diszgráfiás nyári ludak, akik képtelenek voltak leírni egy tisztességes 'V' betűt.

Ez az érdeklődő dankasirály pedig többször körberepült, nyilván arra volt kíváncsi, hogy mi a fenét keverek ott azzal a két kályhacsővel.

2009. október 16., péntek

Nagyon haragos lettem!

Na nem csak azért, mert még mindig nem jött meg a hajnalmadár, hiába vártam. A nagy keresgélés közben találtam néhány, a hamar melegedő sziklákon napozó fali gyíkot.
De a legnagyobb meglepetés, amitől olyan "haragos" lettem :), egy napozó kígyó volt, amit a szoborpark felső sétányán találtam. Ugyanis egy gyönyörű, jól fejlett haragos sikló volt! Szerencsére mielőtt eltűnt volna egy hatalmas szikla alatt, még sikerült néhány képet készíteni róla.

Ez a faj hazánkban két helyen fordul elő, de a Szársomlyón van az egyetlen stabil, igazán életképes állománya. De itt sem kerül sűrűn szem elé, mert rendkívül bizalmatlan. Nem beszélve a szabad példányok fényképezéséről. Jellemzi a helyzetet, hogy ezelőtt magam is csak egyetlen alkalommal láttam úgy, hogy teljes biztonsággal azonosítottam is, eltekintve azoktól az esetektől, mikor a már jókora távolságból, avart zörgetve elinaló egyedek után kémlelődtem, hiába.
Ettől a nem mindennapi élménytől feldobva indultam haza, mikor az út menti szőlők és szántók felett megpillantottam a szüreti bulira gyülekező vendég sereg(ély)letet. Nagyharsány és Harkány között három nagyobb seregély csapatot találtam, összesen több tízezer egyeddel.
Mindegyik társaság elkápráztatott a szinkronrepülés terén bizonyított tehetségével, hol légcsavart, hol füstfelhőt formázva.
Délután, folytatás gyanánt Csenge lányommal tettünk egy könnyű erdei sétát, ahol ez az erdei impresszió készült, "inspired by nature".
Kicsit odébb pedig összefutottunk ezzel a kíváncsi vörösbeggyel (Csenge szúrta ki, hogy ott gunnyaszt a letört facsonkon), aki elég jól tűrte a közelítési kísérletet.
Megjegyzem a kép a sötétedő erdőben 500 mm-en és ISO800-on készült, 1/10 másodperces záridővel. Ahhoz képest nem is olyan rossz.

2009. október 15., csütörtök

Nem jött meg!

A hajnalmadár! Abban a reményben mentem a reggel a nagyharsányi Régi-bányába, hogy az átvonult hidegfront és a lehűlés meghozta a sziklák kárminvörös szárnyú ékkövét, de súlyosan csalatkoztam. Nem hozta! Sebaj, holnap is lesz nap!
De azért egy újabb fajt felróttam a Villányi-hegység listámra, a hegyi billegetőt ugyanis még sosem láttam erre. (Az alábbi három kép nagyjából hatmillió méterről készült, érzékeny lelkű fotósoknak megnyitásuk nem ajánlott :) )
Ezen kívül találkoztam egy nagy őrgébiccsel
és a szokásos bajszos sármányokkal.
Meg veszkődtem egy kicsit egy csíkos kecskerágóval.

2009. október 12., hétfő

Már komolyan aggódom...

Még mindig nem érkeztek meg a pécsi "Magasház" '98-óta rendszeres lakói, a vándorsólymok. Az elsőként megfigyelt, akkor másodéves tojó még egyetlen évet sem hagyott ki. Minden nyár közepe-vége felé megjelent és volt hogy, hogy tavaszig itt is maradt. Az utóbbi években pedig már több sólyom is itt a városban töltötte idejét, költési időszakon kívül.
De idén tavasz óta senki nem látott erre felé vándorsólymot! Különösen az Öreghölgy távolléte aggaszt, remélem nem érte semmi baj, hiszen még csak tizenkét éves.

2009. október 9., péntek

Csak fordultam egyet a kertben


A kajszifán kutató nagy fakopáncs sajnos nem volt elég türelmes, hogy tisztább pozícióba kerülhessek.


2009. október 6., kedd

Fizikai Nobel-díj 2009.

A ma kihirdetett fizikai Nobel-díj szorosan érinti a fotográfiát. Willard S. Boyle és George E. Smith kapta megosztva, a képalkotásban új távlatokat nyitó CCD-érzékelő kifejlesztéséért. Nélkülük talán még mindig napokig-órákig várhatnánk, hogy ugyan mi bukkan elő celluloid szalagunk előhívásakor.

Willard Sterling Boyle 1924-ben született a kanadai Amherstben, kanadai és amerikai állampolgár. A quebec-i McGill University-n doktorált fizikából 1950-ben, később az amerikai Murray Hillben működő Bell Laboratories kommunikáció-tudományos részlegének igazgatója volt. 1979-ben vonult vissza.

George Elwood Smith amerikai állampolgár, 1930-ban született a New York állambeli White Plainsben. 1959-ben doktorált fizikából a Chicagói Egyetemen. Szintén a Bell Laboratories munkatársaként dolgozott, 1986-ban vonult vissza.

2009. október 5., hétfő

Itató...

Újabb, többször megszakított, pár órás délutáni lesbenülés eseménye egy szajkó nagyon várt érkezése és a nagy fakopáncs újabb látogatása volt.

2009. október 4., vasárnap

Zengővárkony

Délután sétáltunk a lányokkal Zengővárkonyban. Haldokló szelídgesztenye fa és erdei iszalag kusza termésével a gesztenyésből.


Érdeklődő házi veréb és egy ágas-bogas balkáni gerle kompozíció a faluból.


Muskátlis tornác és egy jópofa cégér.


Végül egy hangulatkép alkonyi fényekkel és őszi színekkel, "inspired by nature".

2009. október 3., szombat

Európai Madármegfigyelő Nap 2009

Ismét a Pellérdi-halastavak partján töltöttünk el egy egész Európai Madármegfigyelő Napot, az érdeklődők meglehetősen szűk körében. Madarászatilag elég kellemes nap volt, egész nap jöttek-mentek a rétisasok, volt némi partimadár is, a kiszáradó tavaknak köszönhetően és persze csőstül jöttek a bokrosokban a vonuló énekesmadarak.
A nap sztárja egy ezüstlile volt, amelyik végigjárta az összes iszappadot, körbemutogatva magát mindenkinek.
Mikor elfogytak a vendégek, beballagtam a II. tó félszigete körül kialakult széles iszappadra, esetleg alkalmatos fotós leshelyet keresve. Elég ígéretesen fest a hely, így hirtelen felindulásból beültem egy bedőlt fűzfa mellé és be is jött egy barázdabillegető, amint a legyeket hajkurászta a parton.

Amúgy néhány órával előbb egy rétisas pont ott a rejtekhelyem előtt csapott le a sekély vízbe és el is vitt egy termetes halat. Ennek nem csekély szerepe volt a hely kiválasztásában, de sajnos hiába.

2009. október 1., csütörtök

Falkusz

A minap érdekes kérdéssel fordult hozzám valaki! Miért nevezem én a hajnalmadarat falkusznak?
Íme az okfejtés:

Azért falkusz, mert
1.) a falon kúszik (magashegyi faj, sziklafalak repedéseiben fészkel, sziklákon keresi táplálékát és télen nálunk is kőbányákban, templomokon és más magas épületeken tűnik fel), ez már önmagában is elég volna, de
2.) a fakuszok rokonságához tartozik, alkatában és viselkedésében erősen emlékeztet rájuk,
3.) angol neve, a wallcreeper, egy az egyben falkúszót jelent (bár ez nem igazán játszott szerepet a névadásban).
Fentiek összegződéséből származik az általam alkotott falkusz név.
Remélem egyszer majd ezt feljegyzik valahol! :)

A legérdekesebb az egészben talán az érdeklődő személy neve, ami az itt (természetesen az ő engedélyével) idézett üzenet végén olvasható.

> Szia!
> Bocsánat, hogy itt írok, és nem a honlapodon, ott nem
> szeretnék ilyen kérdéssel előrukkolni. De rendkívül
> érdekelne, hogy a Hajnalmdarat, mért nevezed Falkusznak.
> Már a tanítványaim is felfedezték. Egyik szakom biológia,
> bár állattanból gyenge vagyok. Ha nem probléma
> korrepetálnál egy- két sorban?
> Üdvözlettel: Falkusz Mária

Na így már tökéletesen érthető a kíváncsiság!