2009. szeptember 28., hétfő

Itatós délután

Két órát töltöttem az itatóm mellett, amit már július vége óta használnak a madarak, csak nekem nem volt még alkalmam a rendeltetésszerű használatára. Rögtön megmutatkozott, hogy számos dologban kell még csiszolgatni a technológiát, de azért így is működik, úgy ahogy. A fekete rigó és a nagy fakopáncs mai termés.


Az örvös galamb és ez a kissé szakadt, fiatal erdei pinty pedig pont egy hónapja, az első kísérletezés alkalmával jött be.


2009. szeptember 24., csütörtök

Canon-os játszóház

Ma a Fotoplus-ban (Árkád) Canon termékbemutatót tartottak, ahol volt alkalmam kézbe venni és kipróbálni az új Canon EOS 7D vázat és a Canon EF 100mm f/2.8 L IS USM Macro objektívet. Persze több másik mellett, de engem ezek érdekeltek igazán. Na nem mintha bármilyen reális vágyat táplálnék velük kapcsolatban. Mivel ajándékba nem adtak semmit, csak ezt a hang illusztrációt hoztam magammal, ahol nem a nagymamám varrógépe darál, hanem a 7D gyártja sorozatban a képeket és csak azért hagyja abba, mert ennyi idő alatt megtöltötte a 256 MB-os CF kártyát. Másikat meg nem voltak hajlandók beletenni, akárhogy is kapacitáltuk.
Holnap is be fogok nézni, mert akkor a Nikon képviselői hozzák el legújabb kütyüiket, hogy a népnek legyen miről álmodozni. Majd erősen koncentrálok, hogy el ne csábítson a sötét oldal! :)

2009. szeptember 19., szombat

Kikerics és hímestojás /Míves Tojás Gyűjtemény/

Reggel kerültem egyet Siklós alatt őszi kikerics nézőben.
Délután pedig Zengővárkonyban sétáltunk és megnéztük a Míves Tojás Gyűjteményt, ahol több ezer gyönyörű, különbözőképpen díszített tojást csodáltunk meg.
Engem különösen az állatábrázolásokkal ékesítettek ragadtak meg, de a többi is mind mesteri darab.
De a legszebb mind közül ez a strucctojásra festett fülesbagoly portré volt. Ráadásul ez még meg is vásárolható.

2009. szeptember 15., kedd

Sumony, szeptember

E havi halastavi körutam az ilyenkor szokásos eredményt hozta, kisebb egyedszámokkal, de elég változatos fajfelhozatallal. Sikerült az egyetlen kis kárókatonáról egy nagyon távoli és talán nagyon gyenge képet készíteni. :)
Majd egy köröző karvalyról egy-két hasonlóan nagyon közepes képet.
Majd ezek után, képészeti hiányérzetemtől hajtva egy gyalogbodzával és egy kökénybokorral vesződtem egy kicsit.

Végezetül pedig találkoztam a nagy kócsagok dalárdájával és karmesterükkel, amint a réten próbáltak. Az ott jobbról, a karmester mögött talán a rendezvényszervező lehet? :)

2009. szeptember 7., hétfő

Napszentély

Kirándultunk egyet a Magyarhertelend mellett épült, fent nevezett kilátóhoz. Sajnos a várakozásainkat alulmúlta a rendezetlen, feldúlt környezet és az oda vezető út melletti hatalmas trágyadomb. :(
A kilátásnak viszont semmi baja sincs, azért érdemes mégis arra kerülni.

2009. szeptember 6., vasárnap

Hortobágy, Madarászfutam és sok más egyéb

Csütörtökön este indultunk a Hortobágyra, ahol mindjárt elég szerencsétlenül indultak a dolgok. Először is Soltvadkerten a Korona cukrászda este tízkor már zárva volt, így kimaradt a kötelező fagylaltozás. Röviddel éjfél után, Nagyivántól a 33. út felé tartva, egy az úton heverő nádlevélnek tűnő valami megelevenedett és felreppenő lappantyúként csapódott az autó elejének. Hiába haladtunk meglehetősen lassan a hajmeresztően kátyús út miatt, a madár nem élte túl a találkozást. Ráadásul később még az eső is eleredt, kétségessé téve a következő nap eredményességét. Szerencsére hamar el is állt, így Palánkai Zsolttal békében vonultunk be hajnalban az ohati kiskárókatonás lesbe, egésznapos fotózásra.
A les előtti náddal körbezárt tavacskán nem volt nagy zsúfoltság, de azért egész nap folyamatosan volt mit nézni és fényképezni, a kis vízicsibétől a jégmadáron át a vidráig.






Szombat reggel kilenckor vette kezdetét a Madarászfutam. Az újabb éjszakai eső után kellemes, bár a kívánatosnál szelesebb időben zajlott a fajvadászat. A szél miatt napközben meglehetősen kevés énekesmadárral találkoztunk, viszont kora délután a keletre eső puszta felett fenséges ragadozó felvonulás kárpótolt minket. Egy óra alatt sikerült megfigyelni a gyakori fajok mellett számos réti sast, egy békászósast, pusztai ölyvet, karvalyt, kerecsen- és kabasólymot.
Este a máskor nehezen összevadászott egy szál kuvik helyett egyből hármat is találtunk, ráadásul egyikük mindjárt hangos kiáltozással adott hírt jelenlétéről.
Vasárnap reggel sikerült begyűjteni a hiányzó énekesek nagyját, így végeredményben a 114-es listánk az ötödik helyre volt elég.
Eredményhirdetés után indult a szokásos havasi lile túra. Egy félreértés miatt nem az optimális úton mentünk, így került szem elé már Angyalházán, az út menti vadrózsabokor aljában sziesztázó lappantyú. A találkozást Kiss Tamásnak köszönhetjük, aki menet közben szúrta ki az egyik alsó ágon mozdulatlanul lapuló madarat! Ez az egyed túlélte a velem való találkozást!
Rövid pusztai keresgélés után Szilágyi Attila rátalált a lilékre és miután mindenki kedvére megnézte őket teleszkópon át, elindult az elszánt fotósok kis csoportja, hogy közelebbről lencsevégre kaphassa őket. Hosszas laposkúszás után, magunk előtt pakolgatva a felszerelést, végre elég közel jutottunk és jó ideig fényképezhettük a tollászkodó, ide-oda bóklászó madarakat.

Az legelszántabb lilézők csoportját Kókay Bence örökítette meg, az ő jóvoltából mellékelem az alábbi pusztai életképet.
Innen már a szétszéledő társaság többfelé indult, de mi az idefelé vezető útvonalon mentünk vissza, hátha... És igen, a lappantyú még mindig ugyanott lapult, ahol előzőleg Tamás észrevette. Összevártuk a telefonon értesített érdeklődőket és miután itt is mindenki eleget látott már a távcsőben, elindult a fényképészeti közelítés. A lusta jószág türelmesen hagyta, hogy öt-hat méterről fotózzuk, csak akkor szakadt el a cérna, mikor elkezdtünk oldalazni, hogy a farkát keresztező fűszál kikerüljön a képből. Ekkor felszállt és átköltözött egy ötven méternyire álló akácosba. De tulajdonképpen már így sem megvetendő zsákmányt és élményt szolgáltatott nekünk, megkoronázva a jól sikerült hétvégét!