2009. január 24., szombat

Új kor hajnalán :)

Tegnap, január 23-án késő délután végre sikerült beszereznem első DSLR fényképezőgépemet, egy Canon EOS 450D-t! Igazából nem maga a technika, hanem a várt sokkal jobb minőség izgat az egészben.
Most kezdhetek mindent előlről, az egész gyűjteményem fotózhatom újra, immár nem kompakt minőségben!
Mire mindent lebonyolítottam, már tök sötét volt, így első fotótémának maradt az íróasztallámpa és társai, az éles bevetésre reggelig várnom kellett. Legalább volt időm átolvasni a használati utasítást és feltölteni az akkumulátort. A reggeli borongós, ködös szutyok sem szegte kedvem, munkából lelépve a Szársomlyóra indultam "falkuszt" lesni és első igazi DSLR-es fotótémámnak szánt magyar kikericseket meglátogatni.
A bányában meg is lett a hajnalmadár azonnal, de az első tükörreflexes-digiscoping teszt halasztódott, nem itt akartam először vacakolni az új holmival, a kövek között.
Miután ezzel a napirendi ponttal végeztem, felkaptattam a hegyoldalra, a kedvenc virágos kőrisemhez, ahol a kikericsek nem a sziklagyepben bújkálnak, hanem szép barna avarszőnyegen virítanak. Itt nekiálltam a különböző elképzelt beállításokat újragondolni, abban a boldog tudatban, hogy már senki nem néz hülyének a sok kilós teherbírású állvány tetején ülő öklömnyi gömbfejre biggyesztett kompakt miatt.


Mellesleg ma van a 450D első születésnapja, pont egy éve jelentették be a típus piacra kerülését!

2009. január 17., szombat

Sumony, január


Megint köd, jég, madár szinte semmi. Röviden ennyi.
Kicsit bővebben:
Látótávolság a legjobb pillanatokban sem több ötszáz méternél, tavak faltól falig befagyva, teljesen kihaltak, csak a kifolyócsatornán volt szabad vízfelület, így a vízimadarakat könnyű volt megszámlálni.
kárókatona - 3
tőkés réce - 1
szárcsa - 1
Ragadozók, mivel ez egyben sasszinkron is, alig mutatkoztak:
egerészölyv - 4
vörös vércse - 1
Na meg a különböző ilyenkor szokásos apróságok mellett egy nagy őrgébics.
Nem maradt más a végére, mint még egy zúzmarás hangulatkép.

2009. január 6., kedd

Didergő hajnal

Dermesztő, -6 fokos és ködös reggelre ébredtem, el is gondolkodtam rajta, vajon tényleg ki akarok menni? Aztán hamar elindultam, mielőtt meggondolnám magam. A bányába érve pár perc alatt előkerült a hajnalmadár, mókás volt figyelni, mit erőfeszít a repedésekben összefagyott földdel, amit máskor lazán szokott szétszórni. Egy helyen percekig a csőrével csákányozva, feszegetve bányászott elő valami méretes ízletes falatot. Utána szintén percekig elégedett ábrázattal gubbasztott egy kiszögellésen, kipihenve a nagy erőlködést. Persze ezt gondolom nem találta annyira humorosnak mint én.
Megunva a jeges szelet, leballagtam a Szoborpark alsó sétányán elhelyezett etetőhöz, megnézni, hogy ott mi mozog. Itt viszonylag szélcsendes helyen, rengeteg madár jön össze az ingyen kosztra. A fő tömeg szén-, kék és barátcinege, de erdei pintyek, vörösbegyek is előfordultak. Érdekes, hogy bár a környéken mozogtak zöldikék, kenderikék, meg persze bajszos sármányok is, azok nem jöttek be az ennivalóra. Többször elhatároztam már, hogy megpróbálok itt fényképezni, de a megvalósításig még sosem jutottam el. Most, kis nézelődés után nekiálltam a "próbafelvételeknek". Ebből több mint egy órás ácsorgás lett, a sötétszürke idő miatt gyakorlatilag nulla eredménnyel, de azért két-három értelmesnek alig nevezhető kép született így is.
Az etető rém szerencsétlenül lett kihelyezve, már fényképelődési szempontból. Több beszállóág elhelyezésével próbáltam jobb helyre felültetni a madarakat, egyenlőre kevés sikerrel. Míg ott voltam, egy hím karvaly kétszer is bevágott a sűrűjébe sikertelenül, persze őt sem sikerült megörökíteni.
Itthon a képek gyomlálása közben fedeztem fel ezt az ortopéd csőrű széncinegét, aki talán hajnalmadár akar lenni, ha megnő.